Mikor szükségem lett volna rájuk nem segítettek, most meg ítélkeznek felettem. De mégis mi jogon? Bővebben lent kicsit hosszú lesz.

Nagyon megrendített a történeted, és csak az első pár kommentet olvastam, de kiakadtam.

Az én véleményem: Ne törődj azokkal a véleményekkel, akik elmarasztalnak, hisz könnyen törnek pálcát feletted, nem voltak benne a helyzetedben. Nagyon "empatikus" az az ember, aki azt javasolja,hogy vetetted volna el a gyerekedet! Ne törődj velük, a szüleiddel meg pláne, az ilyenek nem szülők! Igen is légy büszke arra, hogy te mindent, de mindent megtettél a gyerekedért, még olyan áron is, hogy neked rosszabb volt lelkileg. Az én történetem csak annyiban hasonlít a tiédre, hogy amikor én terhes lettem, és hazamentem, engem szintén elzavartak (csak apám meg a "kedves" neje, mert Anyám már akkor meghalt), és jóérzéssel töltötte el őket, hogy abortuszra megyek. Én nem mertem bevállalni... A mai napig nem tudom megbocsájtani nekik, sem pedig magamnak, hogy azt a megoldást választottam.Lelkifurdalásom van emiatt, pedig már 5 éve történt.

Igenis légy büszke magadra, bátor voltál, és a lehető legjobban cselekedtél! Senkinek semmi köze a múltadhoz! Emelt fővel tekints magadra a tükörben.

A szüleid meg... Hacsak nem muszáj, ne találkozz velük. Én elkerülném őket a helyedben, de előtte még jól beolvasnék nekik.

Én, a saját "családi" példámból okulva, egyszerűen arra jutottam, hogy vannak szar emberek, és néha az ember épp az anyjának, az apjának tudhat be egy ilyen szar embert.

Nem hiszem, hogy kell valamit kezdeni a helyzettel, mert gyakran nem mi tehetünk arról, hogy a szüleink milyenek,és hogy bánnak velünk.

Persze, elég kemény belátni, illetve elfogadni, hogy míg egyesek megkapják a jó családot, addig a másik eleve mélypontról kell hogy induljon.

ma 01:22: Az ítélkezésbe belefér ez is, az is.

Az elég sovány érv, hogy a másik is csinálja.

Esküszöm jó volt olvasni hogy nem csak én vagyok ezzel a dologgal egyedül. Nemrég kitettem egy kérdést ezzel kapcsolatban(linkelem mindjàrt) és szinte csak rossz kritikákat kaptam ami hihetetlenül rosszul esett... Nekem nem voltak szüleim, a férjemmel éltünk teljesen normális életet két fizuból két picivel mindig időben fizetett banki kölcsönnel( hàzunkat fizettük) aztán a mentőorvos férjem karambolózott a mentőautóval és meghalt én pedig teljesen egyedül maradtam a kicsikkel a kölcsönnel mindennel. Mivel már annyit dolgoztam hogy nem tudtam eleget lenni a gyerekekkel akik bizony kis életük elején főleg igénylik a törődést és odafigyelést hát prosti lettem hogy mindent meg tudjak oldani és velük is tudjak lenni. Kikerültünk az anyagi csődből és normális életet tudunk élni ennek hála.

Ha tudnád miket írtak nekem amikor kiírtam a kérdésemet... Pfu

Linkelem.

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__szexualitas__43..

Ez a kérdésem:(

Azóta mi van veled kérdező?

És utolsó?