Mikor szükségem lett volna rájuk nem segítettek, most meg ítélkeznek felettem. De mégis mi jogon? Bővebben lent kicsit hosszú lesz.

Nem vagyok egy szent az biztos, nagyon rossz társaságba keveredtem egészen fiatalon 18 éves koromban. Kipróbáltam mindent amit nem szégyelltem akkoriban. S nem egy egy éjszakás kalandom volt. 19 évesen terhes lettem az akkori pasimtól. Ő abortuszra akart küldeni én azonban ezt nem akartam. Haza mentem hogy kibéküljek a szüleimmel akik addig nem is kerestek egyszer sem azóta hogy eljöttem. Ki akartam velük békülni, és rendbe hozni az életemet vissza menni az iskolába. Jó anyja akartam lenni a gyerekemnek. De a szüleim hallani se akartak se róllam se pedig a babáról. Így egy darabig barátoknál húztam meg magam, majd szülés után beköltöztem egy anya otthonba. Nem volt munkám nem volt semmim csak a gyes meg a családi, senki se segítet és nem állt mellettem. Könyörögtem szüleimnek hogy bocsássanak meg nekem és segítsenek. Tudom hogy én szúrtam el. De nem érdekeltem őket, kidobtak. Így dolgozni kezdtem, először csak hetente egy két alkalommal, utána mindennap. Elmentem mindenkivel aki fizetet egy menetért. Abból a pénzből vettem a bébi ételt a pelenkát, utána abból fizettem a későbbi albérletet. Végül pedig a tanfolyamot. Most négy évvel később tisztességes állásom van, a múltamat lezártam és van egy szerető férjem. Csakhogy a drágai szerető szüleim rájöttek mivel kerestem a kenyeremet, és most úgy néznek rám akár egy replásra. Én akkor mindent megtettem hogy rendbe hozzam az életemet, ők fordítottak nekem hátat ők mondtak le róllam. Nem érdekelte őket élek vagy halok. Akkor mi jogon ítélkeznek most? Ha akkor segítenek máshogy alakul az életem, de nem ők inkább kidobtak. Most meg én vagyok a sza..ha a család fekete báránya. Ez így nem fear. Hibáztam az igaz, de megbántam és talpra álltam. Ők azonban már réges régen lemondtak róllam. Bizonyára soha nem is szerettek. Mert ha mégis furcsán mutatták ki.