Eltartjuk anyósomat! Egyre nehezebb a helyzet. Mi a kiút?

Nem tudom, mennyi a férjed fizetése és mennyi a te bevételed (gondolom, a tgyás), de gondolom, az övé a több. Innentől fogva az a véleményem, hogy az urad is kellene hozzá, hogy változzon ez a helyzet, hiszen ő nyilván úgy gondolja, hogy ezt a pénzt ő keresi meg - még ha közös is a kassza - tehát ha neki ez jól van így, és szerinte ez az ő döntése, akkor mit tudsz csinálni? Vagy neked több a bevételed és úgy érzed, te tartod el az anyóst? Mert ilyen helyzetben szerintem inkább a férjed tart el titeket is meg az anyukáját is..

És nem nagyon írtad le eddig, mit gondol ő az egészről... próbáltatok beszélni róla egymással?

Mindettől függetlenül leírom, mit művelt az én anyám (a saját anyám). Mikor elváltak a szüleim, mi gazdagnak számítottunk. Két kocsi, mi az egyetemen, hatalmas luxuslakás, óriási telek. Anyám mindezt eltapsolta pár év alatt, a végén már egyetem alatt dolgoztunk, én pincérnő, öcsém benzinkúton, így épphogy ki tudtunk fizetni egy albérletet, ahol anyám vígan éldegélt a harmadik szobában (ekkor volt 48 éves), etettük, doglozni nem volt hajlandó. persze lakás, telek, kocsi mind elúszott. aztán kivett egy saját lakást, nagyanyámat odaköltöztötte, aki szegény már nem nagyon volt képben, a nagymama nyugdíjából éltek, nagymamám lakásást eladta, azt is felélte. persze amikor nagymamám meghalt, nem maradt semmi, amit szipolyozhatott volna, így hozzánk költözött. az öcsémnél lakott (evett, stb) évekig, aztán nálam. de nem csak lakott, megette a kajánkat a hűtőből, több tízezres telefonszámlákat csinált titokban, egész éjjel hangosan tévézett, mászkált, délben vagy később kelt, borzalmas volt. a saját anyánk. meg követelőzött, hogy neki ez kell, az kell. a végén nem bírtuk. többször beszéltünk szociális intézményekkel, szociális munkásokkal, még a lelkisegéllyel is, amikor nagyon kivoltunk tőle. hogy mit csináljunk. lassan 30 évesek leszünk, saját családot szeretnénk, de így képtelenség, hogy a nyakunkon él, és még kialudni se tudjuk magunkat.. azt javasolták, egyszerűen hagyjunk fel a támogatásával, és figyeljük meg, hogy fel fogja találni magát. nagyon nehéz döntés volt, de az utcára küldtük. (ekkor tudtuk meg, hogy 2 ismerősét is rábeszélte, hogy több, mint 10 milliós hitelt vegyenek fel a számára. az egyik ismerős lakását el is vették, mert persze anyám nem fizette a részleteket, ő meg nem tudta. felnőtt férfiként a 18 éves lánya barátjánál kellett lakjanak utána könyörületből. a másik ismerős azóta, és majd még 15 évig fizet a havi 75ezres részletet, hogy ne vegyék el a lakását.) szóval anyám a végén 1 augusztusi utcán töltött éjszaka után elment a szociális intézetbe és kapott átmeneti szállást (1 pici szobája van) egy szállóban, és dolgozik. gyárban, és szar munkát, de dolgozik. megplusz kis pénzért kutyát sétáltat. egész jól összeszedte magát. szóval csak azt akartam ezzel mondani, hogy a fél karom odaadnám érte, ha havi 20 ezerből meg lehetne oldani a problémát...

Nem kritizálok, mert nem tudtam, mi a helyzet nálatok. Ezért kérdeztem. (Kérdeztem...) Múltkor volt itt egy olyan kérdés, hogy a lány - még csak nem is anyuka, mert nem volt gyerek -, aki nem is dolgozott, nehezményezte, hogy a férje eltartja az anyósát (is), holott nekik "közösen" mennyi pénzük lehetne, ha az anyós által felhasznált összeg is a közös kasszában lenne. Az meg nem zavarta, hogy ő abba a kasszába nem rak semmit, tehát minden de minden bevétel a férj fizetése volt a háztartásban.. még ő volt felháborodva, hogy dehát ő mos meg mosogat.. bár igaz, anyós is...

A 20 000 ft-ot úgy értettem, hogy az én anyukámnak az semmi. Öt nap alatt képes volt ennyi pénzt eltüntetni. Egyszerűen egy feneketlen pénznyelő zsák volt. Amit korábban kérdeztek itt is, hogy hogy a fenébe jön ki havi 46 000 forintból egyáltalán, plusz új ruha? El se tudom képzelni.. Biztos, hogy nincs semmi mellékes? És szerintem igen, a férjednek kellene a sarkára állni, mert amit a fiától elfogadna (kritika, esetleg egy végleges "nem", azaz "nem csináljuk ezt tovább"), azt lehet, hogy tőled nem fogadná el...

A vezetékes telefont mobil mellett én is luxusnak tartom. És nekem több százezres fizetés mellett is csak szobaantennám volt (rtl klub, m1, m2, kész), nem volt tévéelőfizetésem, mert azt is luxusnak tartottam. Tévét nézni nem létfeltétel. Szerintem. Én a helyetekben bátran kipróbálnám, hogy jövő hónapban azt mondani, bocsánat, ebben a hónapban nem tudtunk adni, mert nincs, mert elromlott a (bojler, tévé, gyereknek vettünk szupr lovaglós zebrajátékot, akármi), és megnézni, mi történik...

Főleg ha nem tudtatok kifizetni egy közüzemi számlát.. arra lehet mondani, hogy arra kellett, nem? Mégse pezsgőre meg kaviárra költenétek a pénzt...