fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Eltartjuk anyósomat! Egyre...

Eltartjuk anyósomat! Egyre nehezebb a helyzet. Mi a kiút?

Figyelt kérdés
Férjemmel nagyon szeretjük egymást, kilenc éve vagyunk együtt. Anyósomat eltartjuk. Le van százalékolva, azt hiszem az izületeivel (bár szerintem valószínűbb, hogy depresszióval, sajnos soha nem nézhettem meg az orvosi papírjait. Általában kitérő választ ad, amikor a betegségéről kérdezem). Eddig is zavart, hogy nála sokkal betegebb emberek mennek dolgozni mint ő. Az összes barátnőmnek az a véleménye, hogy nagyszerűen néz ki, senki nem mondaná meg, hogy 52 éves. Amikor nálunk van, reggeltől estig a kertben dolgozik, hihetetlen, hogy mennyire bírja. Amikor látogatóban vagyunk nála, akkor szintén azt látom, hogy jól bírja a fizikai megterhelést. A múltkor egyedül meszelte ki a lakását! Az évek során, ha ajánlottam neki, hogy végezzen tanfolyamot, mi kifizetjük, vagy keresnénk itt helyben munkát…stb. elutasította. Most, hogy megszületett a kisbabánk jóval nehezebb helyzetben vagyunk. A múlt hónap volt az első, amikor nem tudtunk kifizetni egy közüzemi számlát. Most az élelmiszeren próbálok spórolni (babámon nem! csak a páromon és magamon). Eddig is nagyon sok dologról le kellett mondanunk, nehéz, hogy most majd még annál is többről kell. Ő egyedül él a lakásában mobilja+vezetékes telefonja is van, valamint egy TV-s előfizetése. Már többször kértük mondja le a vezetékes telefont, mert az egy luxus fix költség az ő helyzetében. Nem tette meg, mert szerinte csak 3.000 Ft-ba (lehet, hogy csak 1.700) kerül és a felét lebeszélheti. Azt hiszem itt végleg elszakadt nálam a cérna. Nem eszik, tényleg üres a hűtője (a miénk is), de gyakran látom új ruhában (legutóbbi látogatásunkkor is előfelejtett egy új darabot, gyorsan eltette), meg van vagy kb. 30 pár cipője. Párom édesanyja ezért tisztelem, de ez nem mehet így tovább! Tudtok megoldást javasolni, van valaki hasonló helyzetben?
2009. szept. 29. 14:42
❮ 1 2 3 4 ❯
 11/37 anonim ***** válasza:
81%
Ülj le a férjeddel és mond el neki,hogy ez nem mehet így tovább. Persze,hogy kicsi gyerek mellett sok a 20.ezer amit adtok. Mondjuk nekem gyanus,hogy hogyan tud 46.ezerből úgy megélni,hogy új ruhákat vesz és minden csekket befizet. Szóljatok neki,hogy ez már nem mehet így tovább és nem tudtok adni. Valamint ha nem talál munkát és ez miatt elveszti az otthonát hozzátok nem fog tudni költözni. Lehet,hogy kegyetlennek hangzik,de nem áldzhatjátok fel magatokat. Ha szorgos lenne és mondjuk egy balesettben lenne munkaképtelen vagy 70-en akárhány évesen nem jönne kia nyugdíjból az más lenne,de így...
2009. szept. 29. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/37 A kérdező kommentje:
Talán menjek el szakemberhez és kérdezzem meg, hogy miként lehetne beszélni egy depressziós emberrel? Tényleg tanácstalan vagyok. Párom nagyon szereti édesanyját, és ez így van rendjén. Ha az én édesanyámról lenne szó nyilván ugyanúgy támogatnám, mint most anyósomat. De nem csak azért kell változtatni a jelenlegi helyzeten, mert nekünk most "nehéz", hanem mert anyósomnak sem lesz könnyebb!
2009. szept. 29. 15:15
 13/37 anonim ***** válasza:
85%

A párom anyja nyugdíjas,de mi is szó nélkül,és örömmel segítünk neki,hisz felnevelt 3 fiút.Becsületes felnőtt emberek lettek mindhárman,akiknek szakmájuk is van,vagyis iskolába is járatta őket.Soha nem panaszkodott,az évek alatt ha kellett anyagi segítség mindig hozzá fordultunk,így most rajtunk a sor.

Azért meglep,hogy sokan azt írják,hogy nem kell a szülőket támogatni,mert sokszor a fordítottját is olvasom amikor 20-25 évesen még elvárják,hogy a szülő fizessen a felnőtt gyereke után,mert főiskolára jár,és nem megy el mellette dolgozni.Akkor hogy is van ez?Ha valaki főiskolás,de felnőtt ember,akkor továbbra is fizessen a szülő,ha valaki fiatal,és babát szül.de képtelen eltartani,akkor nevelje az unokát a mama,de ha a szülő idős korára rászorul a gyerekére,az már nem helyes,és nem a gyerekének a gondja???

Kedves kérdező! Én megértem,hogy gyerek mellett nehéz az anyóst is támogatni(azért az a pénz bizony most a kicsinek is jól jönne),de ezt a férjeddel kell megbeszélned.Talán hármasban le kéne ülni,és meg magyarázni az anyósnak,hogy anyagilag már nem tudjátok havi 20 ezerrel támogatni,ezért készüljön fel arra,hogy csökkentitek havi 10.000 forintra a támogatást.Legalább a lelkiismeretetek tiszta,hisz nem hagyjátok cserben,és talán ez miatt változtat az életvitelén is az anyós...

2009. szept. 29. 15:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/37 anonim ***** válasza:
81%

Szia! én is együttérzek veled! Az én anyósóm is ilyen "fajta"

Bár neki csak alkalmanként kell a lóvé, a férjemet sokszor lehúzza, pedig ő egyedül él csak magára lenne gondja, mi sose kértünk tőle semmit.

Ha jön látogatóba mindig kell neki tőlünk valami, ő meg olyan irigy, hogy múltkor a régi kacatos könyveiből nem adott egy meséskönyvet se az unokájának, mert neki az kell!!! 8/

Pofátlan mint az állat, irigy ránk, ha nekünk van. Nem tudom egy anya hogy lehet ilyen. Az én édesanyám az utolsó falat kenyerét nekünk adná ez meg olyan mint egy elkényeztett gyerek. (mondjuk az is, mert egyke)

De már közeleg a nap amikor beolvasok neki, mert mi sokáig egy fizetésből élünk és akkor is lehúzta a férjemet, és ez nagyon a bögyömben van. Ja, és a szemében én húzom le a férjemet, holott most szültem és egy bugyit nem vetettem magamnak vele, mindent az én családom hozott.

Az anyósóm meg egy rugdalozót nem vett az unokájának...

Hát vannak ilyen állatok sajnos. Jobb lenne ha minnél távolabb kerülnénk tőle, mert kavarni azt tud.

2009. szept. 29. 15:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/37 anonim ***** válasza:
62%
Utolsó: szerintem egyik sem helyén való! Mindenki tartsa el saját magát. Nekem nem fizették a szüleim a tanulmányaimat, a férjemnek se, úgyhogy senki ne várja el, hogy majd bármit is adunk. Mindent magunknak kellett megteremteni, soha senki nem segített, csak kért. Útálom ezt az 50-es korosztályt. Élősködő banda.
2009. szept. 29. 16:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/37 anonim ***** válasza:
79%

Kedves Kérdező és kedves hozzászólók!

Végig olvasva hozzászólásaitokat, kicsit megdöbbentem egy némelyiken!

Különösen azokon akik azt írják utálják ezt a korosztályt! Hogy veszed a bátorságot, hogy általánosíts?!

Miből gondolod, hogy mindenki kiakarja használni a gyerekeit?

Majd egyszer Te is leszel 50-es és majd akkor gondolj vissza arra, mit mondtál! Gondolom szülő is leszel és nagyon remélem soha nem leszel rászorulva a gyerekeidre!!

Amúgy akiben van némi jó érzés az igen is segít a szüleinek, mert minden bizonnyal ők is megtennék /sőt sokan meg is teszik/fordított helyzetben!

15:08 és 16:00 -os Komolyan csak sajnálni tudlak és megvetni ezért a hozzáállásodért!!

2009. szept. 30. 07:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/37 anonim ***** válasza:
61%
Én szerintem ez nem biztos, hogy a depressziótól van meg könnyű ilyen mögé bújni. A depressziós ember keresi a kifogásokat. Tudom, mert én is voltam az. Anyósod egyszerűen megszokta a hosszú évek során, hogy így van. Magyarul így él, mert megszokta és hagytátok neki, hogy így legyen. Miért nem mondjátok meg neki ugyanazt, amit ide leírtál, hogy nektek megterhelő havi 20000 Ft-ot adni és mivel nem öreg, kereshetne magának munkát? Ja, és azon ne csodálkozz, hogy depressziós és magába van fordulva. Aki otthon van hosszú évekig magányban, az előbb-utóbb depresszióssá válik. Neki is kell valami elfoglaltság. De ha ő erre nem hajlandó sehogyan sem, egyszerűen nem kell neki adni és kénytelen lesz elmenni dolgozni, ha ugyanazon a színvonalon akar élni. Ha már rájön, hogy ez neki lelkileg is jót tesz (mert jót fog), akkor nem fog rátok neheztelni. Nem vagytok kötelesek eltartani főleg ha nektek ez anyagilag ilyen megterhelő és ő megtehetné, hogy dolgozzon.
2009. szept. 30. 08:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/37 anonim ***** válasza:
88%
Látom itt sok mindent félreértenek. Nem arról van szó, hogy nem kell az szülőket segíteni, csak nem mindegy, hogy miért, és milyen körülmények között. Ha a kérdező anyósa valóban rá lenne szorulva, és tényleg olyanok lennének a körülményei, akkor gondolom a kérdezőt sem zavarná, hogy el kell tartani. Más kérdés az, hogy valaki, aki tudna, nem megy el dolgozni, mert a gyerekem úgy is eltart. Az meg már végképp elfogadhatatlan, hogy ezt simán elfogadja, úgy hogy nem csak a gyerekének, de az unokájának a rovására is megy. Ugyanígy elfogadhatatlannak tartom, amikor valakit még 35 évesen is a szülei tartanak el. Szóval itt nem az a lényeg,hogy ki tart el kit, és kinek kellene, hanem, hogy munkaképes felnőtt emberek, menjenek és éljék a saját életüket. Akár szülőről, akár gyerekről van szó. Senkinek sem szabad senkire rátelepedni. És a kérdező helyében bizony nekem is szúrná a szemem, hogy nem bírom a számlákat kifizetni, de anyósnak új ruhára, meg két telefonra is jut. Meg annyira nem lehet, azért beteg, ha bír a kertben dolgozni. Szimplán örül, hogy talált egy balekot, aki eltartja. 52 évesen nem dolgozik, pedig bírna?! Az én apukám 62 évesen mindennap dolgozik. Szóval nem kell bántani a kérdezőt, jelen esetben nem a hálátlan gyerek szindrómáról van szó.
2009. okt. 1. 08:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/37 A kérdező kommentje:
Köszönöm az utolsó hozzászóló, és mindenki más véleményét is! Valóban nem úgy gondolom, hogy nem kell támogatni azt aki rászorul. Én eddig is mindig adtam annak aki kért tőlem, amennyire tőlem telt, sosem számított, hogy rokon, barát, ismerős, vagy hajléktalan aki épp hozzám fordult. A probléma mostanában avval van, hogy kevesebb pénz áll rendelkezésre. Rosszul gondolja az aki úgy gondolja, hogy nem érzem magam felelősnek párom édesanyjának eltartásában, vagy, hogy nem AKAROK segíteni, félek, hogy lassan nem TUDOK. Hol a határ? Mikor kell megoldás után nézni? Ha az ember egyik hónapról a másikra él? Ha nem tudja számláit kifizetni? Ha már a fizetési felszóltásokat kapja? Mikor már kenyérre sem futja majd? Nem akarom anyósomat sem magára hagyni a maga által teremtett ketrecében vergődve, de nem tudom mit tegyek. Próbáltunk beszélni vele, többször is, hogy nincs annyi pénz, nem tudunk annyit adni, csak azt mondta, hogy a számlák kifizetésére kell. <<Legutóbb az általunk kikészített pénzt a kezében tartva odajött hozzám megsimogatta fejemet, az unokájára nézett, megkérdezte: Ugye tőle veszem ezt el? Mondtam, hogy igen. Mosolygott és eltette a pénzt, de hozzátette, hogy talán jövő hónapban nem kell adnunk-ezt kérlek ne kommentáljátok, mert erről még nekem is igen negatív véleményem volt>> Sajnos erről a problémámról nem igen beszélhetek senkivel, ezért írtam ide. Sokan jóval több élettapasztalattal rendelkeznek nálam, javasolhatnak működő megoldást...
2009. okt. 1. 12:10
 20/37 anonim ***** válasza:
0%
17:01-es: én még normális 50-es embert még nem láttam. Ezeket így nevelték, és valószínű, hogy azok, akik most a 40-es éveikben járnak, nem lesznek ilyenek. Ez most csak erre a korosztályra jellemző, de rájuk nagyon. Úgyhogy jó lenne, ha elolvasod a hozzászólást, akkor el is gondolkodnál azon, amit ír a másik, nem csak megvetnél. Így aztán ezek szerint te sem vagy jobb, mint én, aki ki nem állhatja ezt a korosztályt. De nyilván a te 50 év körüli rokonaid a kivételek, vagy éppen te is ebbe a korosztályba tartozol, és nem tetszik, ha valaki megmondja a véleményét?
2009. okt. 1. 12:10
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!