Miért van ennyi sírás-rívás-nyafogás?
Csak nekem tűnik ez így, vagy tényleg elszaporodtak itt mostanában a tizenéves, huszonkevés éves kérdezők, akik itt nyavalyognak mindenféle családi problémán, de ezen kívül nem tesznek semmit? Komolyan ennyire tutyimutyi ez a nemzedék?
Jaj, nem tudok elköltözni, dolgozni, szólni, beszélni satöbbi. És mit teszel, hogy megváltozzon a helyzet? Jaj, nem tudok semmit sem tenni, mert a körülmények, meg a család meg mindenféle kifogás jön. Komolyan, csak fogom a fejemet.
válasza: válasza: válasza: válasza:Ez a "tutyimutyi" nemzedék az előző nemzedékek leszármazottja. Akinek nem volt jó anyja, apja, akinek csonka családja volt, már annak is nagy baja van, de emellé még ott van az is, hogy közben bejött 1989. Neked sem volt rózsás, nekik a rozoga családmodellre ott van egy nagyon durva külső nyomás is.
Ahelyett, hogy elítélnéd őket, segítsd. A mi bölcs Deák Ferencünk mondotta volt:
"Ha a gyermeked szemébe nézel, magadat lásd benne."
Ha elítéled őket, magadat is elítéled.
válasza:Nem ítélem el őket. De ha így tenném is, akkor sincs semmi közöm a rinyálóhoz, akinek mindent a hátsója alá tettek és most szembe kell néznie azzal a szörnyű problémával, hogy mondjuk 25 évesen anyuci nem kíséri el a nődokihoz, vagy ha se dolgozni, se tanulni nem akar, akkor apuci kipenderíti otthonról, netán a párja máskor szeret este elaludni, mint ő és ettől tönkre megy az élete.
Igazából az a paradoxon, hogy 15-16 évsen előadja mindenki, hogy ő már milyen felnőtt, őt senki se korlátozza semmiben (persze a pénzt tegyék a hátsója alá), aztán huszonévesen meg jönnek, hogy engem nem támogat a családom.
válasza:Ja. Csak egy dolgot felejtesz el, hogy ez nem az ő hibájuk. Nyilván egy idő után az is, nyilván felnőttkorban már tőlük várható el, hogy kezdjenek valamit azzal, amit kaptak gyerekként.
Jól szituált, mintaszerű családból jőve, gondosan kitaníttatva és fizikai-lelki-szellemi téren az életre felvértezve nehéz ezt megérteni, én is ilyen voltam nagyon sokáig, én sem értettem. (Pont úgy nem értjük meg ezt, ahogy ők nem tudják megjavítani, rendbe rakni a saját életüket. Ilyen értelemben ugyanúgy megvannak a magunk korlátai, nem?)
Amúgy meg: 16 évesen melyikünk nem akarta játszani a felnőttet? És huszonévesen melyikünk nem bizonytalanodott el olykor? Csak épp nekünk esetleg volt olyan családi, baráti körünk, akik vállán kisírhattunk magunkat, és akik esetleg tudtak okos tanácsot adni. Nekik meg nincs ilyen.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!