Mit csináljak, hogy ne nyírjam ki anyámat?

Nem tudom, aki ítélkezik, mennyire van tisztában azzal, milyen az élet egy ilyen beteggel?

Mi már MINDENT megpróbáltunk vele. Többször volt elvonón, a család mellé állt, minden támogatást megkapott, hiába. Legjobb megoldás az lett volna, ha apám elvált volna tőle évekkel ezelőtt, kidobta volna a házból, és mostanra kb. az utcán koldulna borért.

Sajnos nincs kényszergyógykezelés, ő meg nem fog tenni a változásért, neki ez így kényelmes. A balga férje dolgozik rá, el van tartva, míg dolgozott, a fizetéséből apám semmit nem látott, most azt a pénz issza. Besétál érte a takarékba, az ő nevén van; nem tudjuk megakadályozni. Ha pedig van pénz, lesz bor is. Zárjam be? Kimászik a pinceablakon (Igen, volt rá példa!). Többször már kórházba juttatta magát, mert elesett piásan és betört a feje. Önveszélyes. Látta ideggyógyász, mégis itt van. Ez a magyar egészségügy. Gumiszobába lenne a helye, helyette minket juttat oda...

Olyan vagyok, mint egy 14 éves? Nos, bár annyi lennék lelkileg egyaránt! Mert akkoriban még gyerek ésszel nem éreztem akkora katasztrófának, hogy anyám sunyiban iszik. Könnyen ítélkezel, kedves 80%-os! Próbáld ki, milyen érzés, ha ilyen anyád van, aki hozzád vágja, hogy bár megdöglenél (oh, és mindezt teljesen józanul...)