A felnőtté válás során csak én érzem ezt?

Tudom, ez nem válasz a kérdésedre, de én is pont így érzem, kíváncsi vagyok, milyen "terápiát" írnak mások.

Én is így jártam. És a sort folytatva, hamarosan egy tragédia folytán elvesztettem családom is.

Szia,

Nekem a párkapcsolatom ment tönkre nem rég, én is úgy éreztem, hogy nincs senkim és magamra maradtam. Barátaim nem nagyon vannak. De mostanában elkezdtem magamnak célokat, programokat kitűzni. Nem kell dugába dőlni, ha az embernek nem nagyon vannak barátai vagy párja. Én elkezdtem futni járni, most azt tervezem, hogy járok majd nyelvtanfolyamra vagy valamire, hogy ne gubasszak hanem csináljak valami értelmeset, kimozduljak, új emberek között legyek.

23/N

Nem tudom, miket szeretsz csinálni, de biztos vannak sportkörök, foci, kosár, röpi, ezek csapatsportok, ahol emberek vesznek körül, és új barátaid is lehetnek. Önkénteskedni is mindig lehet, pl állatmenhelyen, miközben az állatokat ellátod, amúgy is megnyugszol, és az ott dolgozókkal/önkéntesekkel is jó kapcsolatot ápolhatsz. De ugyanígy akár hajléktalanszállón is próbálkozhatsz, nagyon érdekes élettörténeteket lehet megismerni így. Hirtelen ezek jutottak az eszembe, ahol kénytelen vagy új emberekkel kapcsolatot létesíteni, tehát pont ideális lenne...

Remélem találsz majd igaz barátokat! :)

Nekem sem igen vannak barátaim, de azért próbálom túlélni. Igyekszem a családomba menekülni, illetve ha tehetem, akkor a páromba.

Nekem a gondtalan gyerekkor hiányzik nagyon, én ennek a súlyát érzem most még. 22 éves vagyok, nappalis egyetemista. Nap mint nap eszembejut mennyire jó volt, amikor már délután 2-kor otthon voltam és a legnagyobb gondom az volt, hogy gyors össze kell csapnom a házit, mert addig nem mehetek le játszani a többiekkel. :)

Most meg hazaesek késő délután fáradtan, eszek valamit, nekiállok tanulni és éjfélig nem is csinálok mást. Aztán alvás és reggel minden kezdődik előröl. Még is szeretném minden pillanatát kiélvezni ennek, hiszen aztán eszembe jut, hogy hamarosan lediplomázok, el kell kezdeni dolgozni. Vége van a szabad akaratnak, hogy akkor lógok, amikor nekem jól esik, hogy azt csinálok nyáron, amit én szeretnék, stb.

Én úgy gondolom korral jár, hogy az ember előtt kitárul a világ. Mi pont abban a korban vagyunk, amikor kezdjük megízlelni az élet tényleges gondjait. Én nem gondolom, hogy ettől be lennék fásulva. Olykor kibukok a folytonos malomkerék effekt miatt, de igyekszem mindig meglátni a jót a dolgokban és tudom azt, hogy rengeteg újdonság vár még rám, kár lenne ilyen könnyen elkönyvelni mindent. :)