25 éves fiú esetében mennyire normális, hogy szinte mindenben az édesanyja utasításait követi?

Most jövök én, az ellenpéldával.

Volt (!) párom 29 évesen a nyugdíjas korú takarítónő anyjának a nyakán élt, nagy néha dolgozgatott és szeretett inni is.

Anyuci mindig előbbre volt, ugy viselkedett a srác, mint egy tízéves...

Az, hogy a férfi tiszteli és szereti az anyját és várhatóan a feleségével is így fog viselkedni, az nem egyenlő azzal, hogy 25 évesen nem felnőtt önálló férfiként viselkedik, hanem szorongatja anyu kezét és mindent anyu határoz meg neki, meg mindent anyu tud és anyu, anyu, anyu.

Az ilyen férfitól mentsen meg az ég! Legyen jó kapcsolata az anyával, de az ilyennek az anyját kéne elvenni, mert sose fog eljutni addig, hogy leszakadjanak egymásról és külön családja legyen. Neki mindig az anyja lesz az első, az lesz a család, te csak úgy leszel, és ha valami gond van, együtt fognak támadni a bástyájuk mögül, te meg úgy érzed majd magad, mint egy odatévedt, nem kívánatos idegen.

25 évesen ez közel sem normális. nem mondom, 18-20 környékén még oké lenne, elvégre akkor még tanul az ember, a szülei tartják el, persze, h megbeszéli velük a dolgokat, de ott is vannak határok.

nem tudnék férfiként tekinteni egy ilyen kisfiúra, aki még azt is megtanácskozza az anyjával, h melyik kezében fogja a wcpapírt...

az én párom is kicsit függött az anyjától mikor összekerültünk, de 1 év alatt teljesen levált, már nem arról szólnak a vasárnapok, h egyedül ülök itthon.

ha az összeköltözés után is éjjel-nappal az anyjával telefonálgat, akkor a helyedben megmondanám neki, h ez így nem kapcsolat, majd jöjjön vissza ha felnőtt, addig értelmetlen az együttélés.

Durva, milyen pasikat fognak ki a nők. Hol az ész, a határozottság, amit állandóan kerestek egy férfiban?

Aztán pont az ilyen anyuci kisfiaival vagytok a leghűségesebbek.

Utasításait követi?

Ha három éves volna, akkor azt mondanám, hogy oké. DE 25 éves fiú esetében ez nagyon nagy baj! Azt jelenti, hogy soha nem engedték önállósodni, leválni, önmagát megtalálni. Ő csak egy báb az anyja karmai között.

Olyan gyorsan menekülj onnan, ahogy a lábod visz. Komolyan mondom.

25 évesen azért ez már nagyon furcsa, nem helyénvaló.

Én is kikérem a szüleim véleményét, kérek tanácsot, sőt segítséget is az egyes döntesekben, de nem "utasításokat követek"

Igaz ez a páromra is.

26 évesek vagyunk, több mint 3 éve saját háztartásban, saját döntésekkel, saját problémákkal a mindenapi életben. Idén lesz az esküvő....lehet furcsállnám, ha megkérdezné az édesanyját, hogy pl elmehetünk-e nyarlani, vagy megvehetjük-e a kocsinkat....tény, hogy mások a körülmények, de 18 évesen helyénvalónak érzem, hogy megkérdezi elmehet- e, de nem 25 évesen. Mikor lesz képes egyedül dönteni?

Nem elkeseríteni akarlak, de nem hiszem, hogy hosszú életű lesz a kapcsolatok, hacsak nem változik gyökeresen a párod...

26/n