Miért szaporodott meg az elkeseredett nők/anyukák száma, akiknek boldogtalan az élete a párjuk mellett?

mert kitalálták maguknak, h ők fiatal anyukák szeretnének lenni, mert az milyen buli.

nagyon nem buli. előtte kell szórakozni, megalapozni a hátteret, normális férjet választani, jól megnézni az embert, akinek szül, és némi magántartalékot felhalmozni, h legyen hova menni, ha szakad a kötél.

ehhez képest összeállnak az első szembejövővel aki mond nekik pár jó szöveget, jóformán azt sem tudják kivel élnek együtt, elsiklanak a nagy horderejű problémák felett, miközben már ott a baba a pocakban, és mikor megszületik csak néznek, h a férjük nem olyan mint az amerikai nyálas filmekben.

engem is nyomaszt és elkeserít, hiszen egy ilyen családba született emberpalántából ki tudja mi lesz ha felnő. az apja ott hagyja, az anyja csak a pasikat hajtja, őt meg jó eséllyel talán a nagyanyja szereti és neveli.

már bocsánat, de az ilyen nőket felpofoznám. a saját gyereke életét teszi tönkre. undorító.

Ön- és emberismeret hiánya. GYakorlatilag rosszul mérik fel a helyzetet, a másikat. Sokszor a saját vágyaikat sem egyeztetik, amolyan vágy-szerződést írnak alá hallgatólagosan. Utána jöhetnek a "de hát én azt gondoltam, hogy te majd..." kezdetű dolgok.

Ha valaki tisztában van a saját erényeivel és hibáival, reálisabban fog társat választani, valamint nem szalad el vele a ló.

De az itteni kérdésekben is nagymértékben azt látom, hogy nagyon rossz az emberek konfliktuskezelése. Sok a játszma, kevés a tényleges, a helyzet valódi rendezésére irányuló törekvés.

több ok is lehet, az egyik, hogy a kettesben töltött idő meredeken csökkent. Egy anyát megszólnak, ha nem 0-24-ben a gyerekkel van és szórakozásra mer gondolni. De én megkattantam volna, ha havi egy alkalommal nem mehettünk volna el pár órára, szépen felöltözve kettesben.

Aztán: ahogy anyámnál látom, megvoltak a szerepek, és az anya kötelességének érezte, hogy meleg kaját rakjon a család elé, házimunkázzon, lelket ápoljon, apa meg hazavitte a pénzt, javítgatott ezt-azt, és ha még pluszba kivette a részét a gyereknevelésből, már szuper apa volt. Tudta mindenki, mi a dolga. Most meg azt látom, sokan nem tudják, mibe is ugrottak bele és nem ilyen lovat akartak, és mivel könnyű válni (már akinek), lépnek.

15: egyetértek, én is hasonlót akartam írni. Nekem anyukám (és sok osztálytársam anyukája) háztartásbeli volt, más dolga sem volt, mint rendbe rakni a lakást, időnként elment a fodrászhoz berakatni a haját, a manikűröshöz.

Aki dolgozott, annak is sokszor s.ggvakarós munkája volt, ami után ment haza nyugiban.

Most ki van akadva, hogy iszonyatos teher van a szülőkön, állandó a stressz, a rohanás: tudják-e fizetni a hitelt, a nőt visszaveszik-e a munkahelyére, kit rúgnak ki leépítéskor, mennyit kell túlórázni, a gyerekeknek a tanulás ki van adva otthonra, mert tanórán nem jut elég idő (nem csak pár házifeladatról van szó, hanem rendszeresen ki van adva, hogy mikor mit kell gyakorolni), mindezt munka és háztartás mellett, amikor hulla már az egész család. Sok nőnek helyt kell állnia anyaként, nőként a férje mellett legyen csinos és fitt, dolgozóként, háztartási alkalmazottként....

Aztán ebben a férfiak vagy segítenek, vagy nem. Ahol nem, ott a nő totál kimerült. Mi is ebben az időszakban buktunk el. Hulla voltam, kimerült, ettől sárkány, mert a (volt) férjem ugyanúgy a HaverokFantaBuli életet kívánta folytatni.

"ehhez képest összeállnak az első szembejövővel aki mond nekik pár jó szöveget, jóformán azt sem tudják kivel élnek együtt, elsiklanak a nagy horderejű problémák felett, miközben már ott a baba a pocakban, és mikor megszületik csak néznek, h a férjük nem olyan mint az amerikai nyálas filmekben."

Hogy te mennyire beletrafáltál....

Unokatesóm pl. pont így van. Megismerte a srácot, találkoztak 2 hónap alatt kb 7-8 alkalommal, a távolság miatt, és terhes is lett. Hú, de nagy boldogság, a csaj fel is költözött hozzá Pestre. Mindenki happy, jön a baba...Aztán kiderült, hogy a srác nem is olyan, mint addig hitte, iszonyat smucig, napokig nem fürdik, semmit sem segít...A csaj hetente 2-szer ott akarja hagyni, hogy hazaköltözik, meg nem is érzi jól magát, mert Pesten senkit sem ismer, egyedül van, minden rokon, barát 200 km-rel odébb.... Erre jön a következő gyerek, de mondom, miért, így is mindig panaszkodik, hogy ezt ő nem bírja, kérdeztem, hogy akkor minek kell még egy: hogy gyerek ne legyen egyedül, mindig is 2 gyereket akart.... Meg a pasi megígérte(!!!!!!!), hogy meg fog változni. (azóta is panaszkodik rá...) No comment.

tragikomédia. önbecsülés teljes hiánya.

1. ismerjük meg azt akit társul választunk.

2. ha mégsem jól választottunk, akkor hagyjuk az egészet a csába, és vissza se nézzünk.

mindezt még illő lenne lebabázás előtt abszolválni.

18: Jó, de pl. az én férjem a házasságunk elején még tök normális volt. Laktam még régen náluk is 2 hónapig, tényleg teljesen átlag család, dolgos, szerény szülők szépen nevelték a gyerekeiket. Épp ezért mentem hozzá. Még az első gyerek után nem volt gond, a második szinte azonnal jött, így egyben letudtuk a szaporodás részt. Amíg otthon voltam, természetes volt, hogy én vállalom magamra a több házimunkát. Aztán ahogy visszamentem dolgozni, ő meg bekattant, inkább szórakozni akart még. A házimunkából kihúzta magát, amikor beszéltem vele akkor bólogatott és maradt a gép mögött az ellenséget lövöldözni. Én meg ott álltam (illetve rogyadoztam a fáradtságtól), hogy a nyakamban a család eltartása mert én kerestem többet, a gyereknevelés és a házimunka, mert apucika fáradt este..... hát basszus én sem a fenekemet vakartam egész nap. Volt még pár más dolog is, a végén úgy elmérgesedett a helyzet, hogy mondtam, hogy én ezért a kapcsolatért nem küzdök.

Válás után meg apósom bocsánatot kért, hogy ő nem ilyennek nevelte.

Amúgy még gyerekvállalás előtt azt láttam (rokon gyerekekkel ahogy beszélt), hogy nálam még tapasztaltabb és türelmesebb. Focizott velük, jópofizott. Csak amikor ott voltak a sajátjai, ahhoz már nem volt türelme, max benyomni nekik a mesét.