Szerintetek jogos a kiadása?
Nagymamámnak és leendő anyósnak nagyjából ugyanolyan betegsége van.Mindkettőn van bőven súlyfelesleg amit le kellene mozogni,gyógyszert kell szedni,sokat inni,diétázni.
Nagymamám nem tartotta ezt,de ha ellenőrizve van és nyaggatva,akkor beszedi,iszik,mozog.Így naponta hivom,megkérdezem mit evett,ráveszem hogy tornázzon,emlékeztetem a gyógyszerre.Ha kell veszekszem,leszidom.De eredményes,mióta így csináljuk,az orvos is megdícsérte,hogy javul szépen.
Leendő anyós ugyanilyen,de őt nincs jogom ellenőrizni,ő dolga ha nem csinálja amit az orvos mond.
Valamelyik nap épp náluk voltam amikor nagymamámat kellett hívni,félrevonultam,és mondtam a szokásos dolgokat.Nagyim elcsábult,jó zsíros ebédet evett,így muszáj volt kis lelkiismeret furdalást kelteni benne,hogy így hogy fog dédunokázni,stb.Hatás mindig megvan,aznap többet tornázik.
Leendő anyós utánam jött hallgatózni,végighallgatta a telefonbeszélgetést.
Utána kiakadva letámadt,hogy ez betegség,nem szabad leszidni a beteget,ő sem tehet róla,hogy késztetést érez a zabálásra,nincs ereje mozogni,ez neki milyen megalázó,hogy nem pátyolgatjuk,támogatni kellene ,ahelyett mi őt biztos kibeszéljük,hogy dagadt.
Normális az ilyen?
Mi köze van hozzá,hogy a saját nagymamáddal mit beszélsz?
Amúgy meg kihallgatni más magánbeszélgetését meg még gusztustalanabb mint leszidni valakit,segítő szándékkal....
Rajta is csak az segítene,ha valaki minden nap cseszegetné,de ő ezt senkitől nem viselné el.
Neki azt se lehet megmondani,hogy kövér.
Én ezzel nem tudok mit kezdeni,látogazjuk hetente,illedelmesen végighallgatom,hogy szenved a betegségtől,hogy elfelejti bevenni a gyógyszereit,látom,hogy zabál.De nem mondok semmit,nem az én dolgom,így sem szeret.
Szerintem ne aggódj ezen. Valószínű azért nem tetszik neki a dolog, mert maga is tudja, hogy változtatnia kéne, csak neki nem megy...
Az pedig nagyon szerencsés, hogy nagymamádnak segítesz, akár tetszik a módszer anyósodnak, akár nem. A nagyinál működik, ez a lényeg.
Nagyimmal nem változtatunk ezen,orvos szerint még fél év ugyanígy és még 15 kilótól megszabadul,akkor teljesen elhagyhatja a gyógyszereit.Ennél semmi nem fontosabb. (fél éve még gyógyszer nélkül pár hét alatt meg is halt volna)
Leendő anyós tudja hogy változtatnia kellene,orvos mindig lecseszi,hogy nem csinálja amit mond.
De nem a mi dolgunk könyörögni neki,hogy ugyan tegyen már valamit a saját érdekében.
"...De nem a mi dolgunk könyörögni neki,hogy ugyan tegyen már valamit a saját érdekében."
Azt írod a nagymamádnál ez a dolgod, az anyósnál meg nem ez a dolgod. Tehát a lényeg az, hogy a nagyidat szereted és törődsz vele. Az anyóst meg nem. Itt meg kibeszéled.
Gratulálok.
Probléma megoldva.
Nagymamám 70 éves,ő nevelt fel,kötelességem gondskodni róla,segíteni ahogy tudom.
Leendő anyóst nem túl sok éve ismerem,sosem szeretett,50 éves sincs,fiatalosnak mondható,ő szimplán lusta.
Párom dolga lehetne,de ők nincsenek olyan viszonyban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!