Anyósom reagálta túl, vagy én kértem hülyeséget? Vagy érti valaki egyáltalán?

Amikor a férjemet megismertem már túl volt egy komoly kapcsolaton. A volt barátnőjének volt egy fia. A gyerek apja meghalt még mikor terhes volt, a férjemmel korán összejöttek, 1,5 év körül volt a gyerek. 6 éves korágig voltak együtt, aztán szakítottak. A férjem továbbra is foglalkozott a gyerekkel amit megértettem. Nálunk is szokott jönni, tényleg nincs bajom ezzel a részével. Van egy két éves közös kisfiunk. (a másik gyerek 12 éves amúgy). Szerettünk volna kettesben elutazni, ezért még korábban megkértük anyósomat hogy vigyázzon majd a kisfiunkra. Vállalta, még lelkes is volt. Megvan az időpont, ami egybe esik azzal 2 napra, mikor a másik gyerek anyja elutazik munka miatt. Ezt tudtuk mi is hogy így alakul, mert úgy volt nálunk lesz. De megbeszéltük, hogy akkor ő is addig anyósomnál lesz. Szokott ott lenni. Az anyja beszélt anyósommal (jóban vannak, sőt anyósomnak ő a favoritja:)), akinek nem esett le, hogy a két gyerek együtt lenne ott. Utána mondta hogy toljuk már el (amit nem tudunk) mert ő nem tud egyszerre két gyerekkel lenni. Ezt nem értettük, de mindegy. Kicsit a férjem is megsértődött, mondta hogy akkor nem kell segíteni megoldjuk máshogy. Közben a másik gyerek anyjával beszéltem, ő sem értette, de mondta hogy leviszi a gyerek vér szerinti apjának a szüleihez, csak ők nincsenek annyira jó egészségben ezért nem akarta oda (a saját szülei távol élnek), de végül is egy 12 éves már nem kicsi, ott is ellesz.

Erre anyósom nekem állt, hogy én miért kavarok, osztom be az ő életét. Van annak a lánynak elég baja, nekem meg milyen könnyű az életem. Tisztában vagyok vele, hogy őt mindig jobban szerette, bár ezzel sosem törődtem. Tudom hogy nem egyszerű egyedül nevelni gyereket, bár úgy gondolom mindig normálisan álltam hozzá én is, a férjem is tényleg részt vesz a gyerek életébe. Arról hogy szakítottak én nem tehetek, kettőjük döntése volt. Egyébként vele nincs gond, amúgy sem az a befelé fordulós alkat, talpraesett nő. A segítséget (szeretet) persze elfogadja a fia számára, de nem azért mert rászorulna akármire.

Hogyan látjátok a helyzetet? Kavartam én valahol? Oké, én mondtam el neki hogy mit mondott, de azért mert valamit mondani kellett a helyzetről.