Miért csinálja ezt anyám? Help!

Már nagyon rég óta elegem van belőle, mert minden tulajdonomhoz hozzányúl, beleirkál a könyveimbe. Valamit rajzolok a suliba(művészeti gimibe járok), akkor összefirkálja. Múltkor egy szerelmespár portréját kellet lerajzolnunk, valami romantikus képet. Erre mit csinál? Ráírja,(természetesen tollal): Ez kicsoda? Talán te?

Nem vettem észre, ezért másnap bevittem osztályozni, és a tanár 1-est adott rá, mondván "Hogy képzelem, hogy egy ilyen tökéletes rajzot összefirkálok?". Magyarázkodhattam, hogy nem én írtam rá, de a tanár urat nem érdekelte.

Meg mindig kutakodik a szobámban, múltkor megtalálta a naplómat. Belefirkált, hogy ki ez a fiú...

Nemrég vettem egy bőrradírt. Csodálkoztam, hogy 1 hét alatt több mint fele hiányzott. Kiderült, hogy napi 2x keni vele az arcát, nem kis mennyiséget elpazarolva. Én meg spórolgattam vele, mintha valami szent ereklye lenne. Amúgy mellesleg amit a rokonoktól kaptam pénzt, abból vettem. Oké, akkor még tanán nem üvöltenék, ha a tőle kapott zsebpénzből vettem volna. De zsebpénzt se kapok. Elhasználja a szemceruzámat, az alapozómból már alig van. Elpocsékolja, amit nagy nehezen összekuporgatva vettem meg. Kifújja a parfümjeimet. Ha telefonál, és írnia kell egy címet/számot, akkor ami elsőként a kezébe akad, arra firkálja, meg mellette rajzolgat rá. Legutoljára ez a házi dolgozatomat találta meg.

A szobámban kutakodásról még annyit, hogy volt kulcs a szobámhoz, de amikor egyszer nem figyeltem, elvette. És még ő csodálkozik, ha visítok ezekért.

Mit csináljak? Már az őrületbe kerget azzal, hogy amit megtud a barátnőimtől(nekik természetesen mindent elmondok, belőlük is gyakorlatilag fenyegetéssel szedi ki) azokat a fejemhez vágja, meg vagy kiröhög, vagy rohan a szomszédhoz, hogy azonnal elpletykálja, és van amikor úgy mondja el, hogy én is mellette állok. A szomszédok meg röhögnek. És indul a pletyka.

Már ott tartok, hogy minden cuccomat elzárom, és a lehető legkevesebbet vagyok otthon, csak aludni meg enni megyek haza. Leginkább barátnőméknél, a zeneiskolába, vagy a könyvtárban sínylődök. Minden jobb annál, hogy otthon legyek anyámmal. Kikutatja minden dolgomat.

Megpróbáltam már vele normálisan beszélni, de mindig veszekedés lett belőle.

A sportkenőcseimet elhasználja(kell, mert kosarazok, és sokszor sérülök), hordja a ruháimat, elolvassa és belefirkál a könyveimbe. Mindezt az engedélyem, vagy legalább anélkül, hogy odavakkantaná: Használom, jó?...

Múltkor a 8 ezer forintos labdámat firkálta össze. Ráírta a nevemet. Mondom: te beteg vagy, anya!...

Segítsetek! Nem bírom!! Már az idegösszeomlás szélén állok, már szinte őrjöngök mindenért, mindig feszült vagyok..

L/16