Ahol nagyetku a ferfi, nektek nincsenek neha ilyen gondolataitok?

Elegge le vagyunk egve, penteken kapunk fizetest, annyi penzunk volt a hetre, hogy kenyeret vegyunk, de ezt csak o eszi. Tartos(abb) elelmiszer volt otthon, de tenyleg semmi masra nem telik mar, csak kenyerre. Tegnap parom tojasos nokedlit kert, csinaltam egy nagy labossal, hozza kirantottam 4 szelet hust. Magamnak spenotot csinaltam, tukortojassal. Szerettem volna ket napra fozni, volt 3 tojas. Parom kerte, sussek neki is ket tojast. Tehat igy nekem nem maradt masnapra, mivel tojasra mar nem telik. Tudom, szarul is erzem magam a gondolataim miatt, meg nem az, hogy sajnalom tole, csak hat nem esik jol, hogy o nem gondol arra, hogy nekem igy nem marad masnapra. Szeret enni, tehat sokszor nem is ehes, csak osszeeszik rengeteg dolgot. Tehat a rantott hushoz es tojasos nokedlihez meg szalonnat, parizert, kenyeret. Pedig tenyleg nagy adagot csinalok. Sokszor azert eszik, hogy ez a kicsi mar ne maradjon meg, de az a kicsi pont eleg lenne nekem masnap, annyival is sporolnank. Multkor ez volt a porkolttel, ha maradt volna, csinalhattam volna masnap gulyaslevest belole, o ugyanis mindent hussal eszik, es ez olyan nagyon draga. Van meg valaki ilyen helyzetben, ti is szoktatok ilyeneket gondolni?