Alkoholista? Hogyan tudnék segíteni, ha nem ismeri el?

Nem csak sértő, hülyeség is. Ha híd alá megy akkor a gyámhatóság elveszi a gyereket, intézetbe dugja ahol általánosak a verekedések verések, eltörik a kisebb kezet is akár, stb. Ennél jelenleg a kérdező férje is jobb.

Szóval bármit is tesz a kérdező azt ésszel kell. Egy bajt elcserélni egy nagyobb bajra lenne a legnagyobb felelőtlenség. Szerencsére a kérdező nem olyan komolytalan mint egyesek.

Szia!

Úgy érzem, ezt érdemes lehet végigolvasnod főleg a gyerekeid-, de a saját érdekedben is!!!!!!

Én hasonló cipőben járok, azzal a különbséggel, hogy nekem a szüleimmel van gond, szóval a "gyerek" szempontjából láthatod a sztorit. Érdemes tudnod, hogy értelmiségi, katolikus, ""vallást gyakorló"" család vagyunk, kívülről szemlélve úgy tűnhet, hogy minden rendben, szép gyerekek, "iskolázott családfa" stb, csak a 4 fal között "zajlik az élet". 20 éves vagyok, és a szüleim alkoholisták. Ők sem ismerik be, hogy ezzel problémájuk van. Mindig is ittak. Gyerekkoromból emlékszem durva dolgokra, fater megverte anyámat, "pszichoterror" szerűek voltak a hétköznapok, ha létezik ilyen kifejezés, amolyan "puskaporos levegő"... Persze, voltak szép idők, voltak nyugis alkalmak, tudtak ők normálisak is lenni, de azért heti rendszerességgel beb*szás, verekedés stb. Nem volt jó így felnőni... Nagyszüleim kb 10 éve meghaltak, ők egyfajta villámhárítók voltak, összetartották a családot (de minek?) Most kb 25 éve házasok anyámék és az utóbbi 5 évben már el sem tudnád képzelni, mennyire durva a helyzet. Összetett dolog az alkoholizmus, meg úgy egyáltalán az egész helyzet, ami ilyenkor kialakul a családban. Előfordul, hogy nem is tudni, mi állhat a háttérben. Ezért szükséges a szakember!!!!!Nem csak maga az alkohol a probléma, az alkoholnak már valami miatt rabjává válik az ember!!!!! Ezt fontos megérteni! Az évek alatt a szőnyeg alá söpört problémák... Ezért is nagy felelősség lenne bármit is tanácsolni ilyen helyzetben!!! Én egyszerűen csak leírom a sztorit, bár nem is ismerlek, de nem szeretném, hogy idáig juss a gyerekeiddel, ahová mi. Senkinek sem kívánnék hasonlót, bár sajnos társadalmi betegség a helyzet, vagy talán kicsit durvább is. Nálunk kb ilyesmi a történet: besikerült gyerek - ""kényszerházasság"", persze kezdetben volt szerelem/szeretet - aztán egymás hibáztatása - jött az alkohol - fater közben szerintem meggyűlölte anyámat - hetente balhé, verekedés és így tovább. Az elején volt szerelem, jött a gyerek(igaz, h véletlen) de boldogok voltak. Közben minden problémát a szőnyeg alá söpörtek, sosem tudtak semmit sem megbeszélni. - Ha van türelmed olvasd tovább, mert bár nem ismerlek, de nem szeretném, ha idáig eljutnál te vagy a gyerekeid. - Szóval az utóbbi időben, főleg, mióta fater 20 év után letette a cigit, kb napi 1 üveg pálinkát megiszik, e mellé 6-8 sör, szóval szó szerint eszméletlen mennyiség... Persze anyám is besegít ebbe, őt se kell félteni. Tavaly volt egy nagy balhé. Fater nyomta a "terrorizálást", piszkálás, veszekedés, szidás.. anyám egyébként sokszor provokálja a balhét és végül is az lett a vége a balhénak, hogy egy serpenyővel fejbevágta apámat. Fater 3 hétre kórházba került, vérömleny a fejében, műtét stb. Ez még nem a vége a sztorinak, ugyanis mint mindent az évek alatt, ezt is a szőnyeg alá söpörték. Fater kijött a kórházból, eltelt pár hét és ment minden tovább, mintha semmi nem történt volna. Ugyanis a 4 fal között zajlott ez is, ahogy eddig minden, könnyű volt eltussolni a dolgokat. Most viszont, egy évvel később újabb durva balhé kerekedett, ami már nem a 4 fal között zajlott, ugyanis a szomszédok is és gyakorlatilag az egész utca tudja, mi történt. Anyám többször is megszúrta apámat egy elég nagy késsel (bár nem életveszélyes) de a szomszéd kihívta a mentőket, a mentők a rendőröket és hát mondanom sem kell, hogy én - bár ott lakok - de nem voltam otthon ezalatt az idő alatt sem, mint ahogy általában. Szóval anyám hívott telefonon sokkos állapotban, mondta, hogy mi történt, megszúrta fatert, elvitték a mentők, itt vannak a rendőrök, gyere haza. Arra értem haza, hogy állnak a rendőrautók a ház előtt, apámat már elvitték a mentők. A rendőrök kikérdeztek engem, felvették a jegyzőkönyvet, anyám ki volt borulva, mert azért épp ésszel ilyet nem csinálna, hirtelen felindulás volt... Apámat nem sajnálom, be se mentem hozzá a kórházba, mondván úgy is túléli, nem súlyos. (Persze először azért megijedtem) A te részedről itt gyakorlatilag vége is a sztorinak. Csak tanulságként írtam le, hogy ezt ne élje át egyik gyereked sem. Még viszonylag kicsik, ideje változtatni. A következtetéseket vond le te, én nem tanácsolok semmi konkrétumot, csak annyit, hogy ideig ne juss el! Ne tedd ki ennek a gyerekeidet!!!!!!!!!!!!!!!!!! Mert k*va szar nekem most itt, a nővérem lakásában egyedül üldögélni, ami eddig üres volt, és csóró egyetemista lévén azt sem tudni, hogy holnap mi lesz. Hála a Jóistennek!!! mert adott nekem két csodálatos lánytestvért, akikre számíthatok és hiába vannak messze, mégsem vagyok egyedül. Ezenkívül elég nagy a család, vannak igaz barátaim, van kihez fordulni, nem lesz baj, minden rendben lesz, csak még az ehhez vezető utat nem találtam meg... Szóval mindenki a saját szintjén nyomorog, veled ez van, velem ez. Kívánom, hogy találd meg a helyes utat, fogalmam sincs, hogy mi az, de őszintén remélem, hogy van kire számítanod a bajban és majd ne felejtsd el megköszönni nekik, ha ezen az egészen túl leszel, mert ők az igaz barátok!!! Mert túl leszel rajta/túl lesztek rajta.

Egy közhellyel tudok élni végszóként: "Az idő minden sebet begyógyít."

Szia! Mi a helyzet azóta?

Most találtam meg a kérdésed! Édesanyám és édesapám nagyon sokat ittak gyerekkoromban. Megjött a fizetés, családi egyből a fele ment el borra, sörre, cigire, rokonok, haverok ittalszanak, bulizunk. Aztán volt, hogy apám nyílvánosan is, de lakáson belül is verte anyámat. Anyukámnak monoklijai voltak... foltok a testén, meztelenül kidobta az utcára. Sok ilyen megtörtént. Nem tehettem semmit... Amikor kapcsoltam, akkor volt az, hogy felvettem videóra, hangfelvételeket készítettem, hogy miket csinálnak ilyenkor, józanul a szemükre hánytam, hogy így kell viselkedni egy szülőnek, csodás példa. Édesanyám kapcsolt, ő leállt teljesen. Anya példaértékű anya lett. Mindent megtesz értünk, a gyerekeiért. Apukám pedig azóta is, egyre többet iszik, egyedül. Nem ismeri be, hogy alkoholista. Már nem verekszik, ha kötekedik akkor odacsapok az asztalra és elhallgat. Talán a lelkiismerete. De akkor is még mindig szörnyű azt látni, hogy az a férfi, aki néhanapján szánkózni vitt, homokvárat építeni, vagy nyaralni vitt...egy rommá lett. Mert az. Senkinek, egyik gyereknek vagy feleségnek sem kívánom átélni ezt. Ugyanakkor számíthatsz arra, hogy a gyerekeid megtörnek egy részben, de amennyi tapasztalatot ad nekik az, hogy milyen egy ilyen emberrel felnőni, az később talán pozitívum is lesz. Hiszen te mellettük vagy. Ennek ellenére én végeredményképpen azt mondom, ha 100x megbeszéltétek és semmi, akkor menj és hagyd magára.

21/N