Beszéljek vele azokról a dolgokról, amiket mondtam neki vagy ne magyarázkodjak?

Nemrég anya barátjának a házába költöztünk és a pasinak van egy fia is,de ő nem lakik itt,vagyis van szobája,de hol itt van,hol nincs.Eddig tartottam tőle,mert van egy híre a suliban és a városban is,hogy füvezik,néha túlzásba viszi a bulizást meg hogy egyszer halálra vert egy másik srácot.Nem tudom,hogy az utóbbi igaz-e,de tényleg izmos és erős.

Népszerű,mert biciklis és az apja bmx pályát építtetett neki,szóval a haverjaival elég gyakran itt vannak és a lányok kedvence,mert helyes és tudja,hogy imádják.

De én meg nem tartozok a rajongótáborához,mert egy nagyképű bunkónak gondolom.

Tegnap eléggé magam alatt voltam és azt hittem,hogy nincs itthon senki és megvágtam magam.Nem akartam öngyilkos lenni,de néha,mikor már nem tudom kezelni a feszültséget körülöttem,akkor ez segít.

De ő hazajött és meglátta a kezemet,amikor ragtapaszt kerestem.Akkor nem mondott semmit,úgy csinált,mint aki nem vette észre,de este írt (visszament az anyjához közben),hogyha van valami gond,akkor azt neki elmondhatom,stb.Írtam,hogy ezt nem éppen facebookon akarom megbeszélni,erre azt írta,hogy akkor találkozzunk.Sétáltunk és elkezdtünk dumálni mindenről,utána megkérdezte,hogy miért csinálom és hogy milyen gyakran meg hogy hogy nem látja rajtam senki a problémáimat.Elmondtam neki mindent,ami zavar,olyanokat is,amit még a legjobb barátnőmnek sem említettem.Néha meglepődött,de normális volt.De ma totál bűntudatom volt,hogy rázúdítottam mindent és attól félek,hogy elmondja másoknak vagy anyának.Nem akarom,hogy ez legyen a pletykatéma a suliba...

De most kezdjek el magyarázkodni vagy mit mondjak?Ciki lesz nagyon,ha találkozunk?

15L