Lennétek olyan pasival akinek van párja?

voltam,de nem lennék.én is jellemtelen,gonosz dolognak tartottam,de nagyon szerelmes letem és a szívemre hallgattam.Elhittem,hogy a kapcsolata nem működik és már válófélben vannak,ez persze duma.de elhittem,és ezzel nyugtattam a lekiismeretem.persze nem volt igaz.jöttek a feleség telefonjai,a mocskolódások,a hazugságok,a sok sírás,fogadkozás stb.a lelkigyötrődés.Majd egy átgondolkodott északa után, a szakítás.és azóta még esélyt se adok,hogy megszeresek egy olyan embert akinekpárja van.sikerült is.

Voltam. Sajnos háromszor is, minegyik hoszabb ideig tartott. 5 hónaptól 2 évig terjedő időszakban. Nem az eszem vezérelt, az biztos. Közben én is feleség voltam. Otthon semmi szex, az aktuális pasiknak se, hát külön hoztuk össze. Valhol mindannyian hibáztunk. Utólag nagyon szégyellem magam érte. A háromból kettőbe szerelmes is lettem, de annak sem volt sok értelme. Egyszerűen nincs jövője az ilyen kapcsolatoknak. Szerintem a férfiak nem mernek nagyot változtatni az életükön. Ha nem is jó nekik valami, kicsit hagyják magukat elkényeztetni, de aztán marad minden náluk a megszokott kerékvágásban. Nekem ez a tapasztalatom. Nem éri meg, max. tapasztalatot lehet begyüjteni, de boldogságot biztos nem.

Én nő vagyok és nálunk fordított helyzet jött létre. Nekem lett egy független férfi a szeretőm, miközben férjezett voltam. 2 évig kínlódtam, döntésképtelen voltam. A házasságom már előtte is pokol volt, és hiába volt minden szuper a szeretőmmal, egyszerűen nem mertem változtatni. Volt 2 kamaszgyermekem, közös ház, közös munkahely, közös 15 év múlt, ha rossz is, de összekötő - mind mind a férjemmel. Iszonyúan nehéz volt az a 2 év, miközben szerelmes voltam, úgy mint még soha, éjjel nappal csak Ő járt az eszembe. Munkahelyen, otthon, a gondoltaiam csak ő vezérelte, miközben nem siettetett, nem követelőzött, csak némán szenvedett és szenvedélyesen szeretett a Szeretőm. Szenvedtünk. Egymásért, egymás nélkül. A férjem közben továbbra is állat volt velem, mint ahogy azt az elmúlt 15 évben megszoktam, brutalitás, kegyetlenség, sok sok pokol. Aztán egy napon, egy reggelen tötént valami, kijött belőlem is az állat. Az egyik kegyetlenkedése alkalmával visszavágtam, madjdnem megöltem. De nem szerencsére. Ő elment én meg miután kibőgtem magam, összepakoltam, akkor jöttem rá, ez így, nem élet. Akkor mertem csak változtatni az életemen mikor már nem adtam több esélyt magamnak se a türelemre. Ma már bánom, sokkal hamarabb kellett volna lépnem, felelősséggel tartozni magamnak, a gyermekeimnek. Óriási szerencsém volt, a nagy Őm még akkor is várt rám. Azóta boldogságban élünk. ( Ő azt mondja, így nyugodtabb, hogy tudja, nem miatta váltam el, mert ha csak a szerelemmel tudott volna elszakítani, nem lenne nyugodt a lelke)

Én voltam 2 évig.Tudom,hogy helytelem mert családja van,de én örültem szerettem.Nem akartam szétválasztani őket mert akkor volt 1.5 éves a kislányuk.De tudtam,hogy boldogtalan és velem nagyon boldog volt.A felesége a szülés ota nem szexelt vele,mert nem kívánta.Én meg majd meghaltam érte.Ő is boldogabb és kiegyensulyozotabb volt ettől a kapcsolattol és rengeteget törödött a kicsivel.Aztán a feleség elment pszihologushoz és helyrerázodott én meg majd belepusztultam,de elengedtem.Ma már családom van és nagyon boldog vagyok a férjemmel.Vigyázok,hogy ez mindig igy maradjon.De soha nem bántam meg és tudom,hogy ő sem.

semmiképpen, én is beleszerettem egyszer egy nős pasiba, de még idejében szakítottam, mielőtt megbánhattam volna és fájdalmat okoztam volna a feleségnek. Azóta is együtt vanak hála az égnek és remélem a pasi azóta nem kezd ki mással.

Termeszetesen, hogy NEM!!!!