Miért vagyok ennyire önző?

Ez tényleg nagyon szörnyü, de szerintem a nehezén túl vagy, FELISMERTED!!!!

Tudatossan kell kezelned ezt a dolgot, valószínű te csak a gyermekre vetíted ki a párod elöző kapcsolata iránt érzett rossz érzéseidet.

Viszont amiről eddig nem esett szó és szerintem fontos!

Ha a párod ezt megérzi rajtad, akkor ebből konfliktusok lehetnek és a pároddal való viszonyod mehet rá, nem ez lenne az első ilyen eset!

Szóval csak okosan és szeretettel, az a gyerek nem tehet semiről viszont neki is joga van egy szerető apához amit nem vehetsz el tőle!

A szeretet érzését nem lehet parancsba adni.

De amit megtehetsz: teheted a szeretet cselekedeteit.

Ne gondold azt, hogy ez képmutatás. Ez egy működő dolog, mindjárt írok példákat. Először eldöntöd, hogy szeretni akarod. Aztán teszed azt, amit tennél, ha szeretnéd őt. Aztán észreveszed, hogy a szeretet érzése is több-kevesebb intenzitással jelentkezik, mivel a kapcsolatba aktív energiát vittél,és a másik valószínűleg pozitívan reagált a közeledésedre.

Én apósommal voltam így. Sokat vétett a férjem ellen, ezért azzal kellett állandóan harcolnom, hogy legalább ne gyűlöljem. Aztán lerobbant, és több mint fél évig mi ápoltuk itthon, majd meghalt.

Férjem kötődött hozzá, ezért elhatároztam, hogy teszem a szeretet cselekedeteit. Nem kell nagy dolgokra gondolni, nem puszilkoztam vele meg ilyesmik, csak kedvesen szóltam hozzá, rámosolyogtam, érdeklődtem a hogyléte felől, ilyesmik. Hálás volt érte! Sokat fejlődött a kapcsolatunk. A végén már ellenérzés nélkül tudtam bemenni hozzá, és a negatív haragos gondolataim is jelentősen csökkentek.

Másik: a férjem két legjobb barátjának a feleségei nem voltak számomra szimpatikusak. Összejártunk velük, ez nem maradhatott így! Hát erőt vettem magamon, nem mutattam a viszolygást, elbeszélgettem velük, mintha barátkozni akarnék. 15 év elteltével két bizalmas barátnőm.

A dolog várható hozadéka nálad igen nagy. Megéri a kezdeti igen nagy erőfeszítést. Elég annyit elérned, hogy a fiú szívesen jöjjön hozzátok, ne lásson benned akadályt, hanem egy jószándékú nőt, aki az apját szereti, és akihez alkalomadtán ő is bizalommal lehet. Viselkedj úgy, mintha már ma ez lenne a helyzet, és a jóslat beteljesíti önmagát.

Valószínűleg túl könnyen kaptál meg mindent eddig az életben,gondolom egy kissé el is kényeztettek a szüleid.Általánban ezek az emberek lesznek önzők.

Egyébként nem kell szeretni a "másik" kisfiút.Nem szerethetünk mindenkit.Viszont elfogadnod el kell,hiszen tudtál róla,neki szüksége van az apukájára és a testvérére.

Miért bánod?

Szerintem nagyon is valós dolog.Egy nagyon gyakran előforduló probléma,ami sokak életét megkeseríti.

Sokaknál látom,hogy elvárás,hogy"szeressék" a másik kapcsolatból való gyermeket,ami azt eredményezi,hogy a gyerek elöbb-utóbb rájön,hogy hazudnak neki,rossz annak akitől ezt elvárják és rossz a gyermek szüleinek,hiszen látják,hogy hazudnak a gyermeküknek...

mennyivel egyszerübb lenne,ha igenis elfogadnák az emberek,hogy -mint írtam már-nem szerethetünk mindenkit!

Persze tolerálni kell,hogy egy gyermek nem tehet a körülötte lévő dolgokról.Jó lenne,ha változna annyira a közízlés,hogy ez nyíltan kimondható lenne!