Tedd a szívedre a kezed! Mindkét gyerekedet egyformán szereted? /nem vagyok anyuka/

00:16, Isten ments, hogy elmondd egy 8éves gyermeknek, hogy kevésbé szereted mint a testvérét, testvéreit. Ilyet az se akar a szemébe mondva hallani, aki felnőtt és már rég tudja, nem hogy egy kisgyerek.

Elszomorodtam attól amit írtál. Leginkább az szomorít el, hogy szegénykém érzi mindezt.

Én pedig felvidámultam, hogy vannak őszinte emberek is. Ne szomorkodj, kedves néggyerekes, ilyenen a felnőttek paráznak, a gyerekek sokkal inkább természetesen tudomásul veszik, mint tényt és túllépnek rajta. Nem lehet mindegyika a LEGkedvesebb, lényeg minden gyereknek, hogy ŐT mennyire szereted, és nem is kell őket arra nevelni, hogy ezen versenyezzenek! Szerintem ez normális, csak ma sokan Isten helyett a kisgyereküket imádják, és lesik parancsait. É sígy halálos vétek azt mondani hogy kevésbé szertnéd egyiket vagy valami...túl van misztifikálva a szülői szeretet ma. Pedig ez nem használ a gyerekeknek. Ábrahám történetét újra kéne olvasni.

Neked pedig, néggyerekes,Gabriel Garcia Marquez Söpredék c. novelláját ajánlom a Macandóban hull az eső c. kötetből, mert olyan jól írja le egymás mellett ugyan azt a helyzetetet a túlaggódó anya és a természetes gyermek szemszögéből.

A szülői szerette különbözősége pedig ősidőktől létezik, gondoljatok József és testvéreire! Csak régebben kiszabadott mondani, mielőtt a "Gyermek"-et piadesztára tettük volna.

Miért lenne rossz a kevésbé szeretettnek, feltéve ha még őt is NAGYON szeretik? S megkap mindent. Vagy őt a másik szülő, nagyszülő szereti LEGJOBBAN?

Hallottatok a párról, aki most jött rá, hogy hat évig más gyerekét nevelte?

Na, ott melyiket szeretnéd? A saját, de idegent, vagy az idegen de sajátot????

"ilyenen a felnőttek paráznak, a gyerekek sokkal inkább természetesen tudomásul veszik, mint tényt és túllépnek rajta."

Akkor mégis miért kérdezgeti folyton, ha annyira könnyen túllép rajta?

A gyerekek igenis érzékenyek az ilyenre,nekik még jobb radarjaik vannak mint a felnőtteknek.Nem véletlenül kérdeznek újra és újra,ha nem érzik őszintének igaznak a kérdésükre kapott választ.Jó példám erre,hogy a 3 éves lányom állandó kérdése,hogy miért nem szeretem a mamát?Soha nem mondtam sem neki,sem előtte ilyesmit,hogy ne szeretném.Egyszerűen érzi.Amíg kicsi volt,szinte meg sem foghatta a mama mert mindig sírt nála.Pedig nem voltak sosem hangos vitáink,csak egyszerűen nem állhatjuk egymást.De csendesen elviseljük a másikat ha muszáj.De a gyerek megérzi,és nem is tudom letagadni előtte.És a gyerekeknek roppant nagy az igazságérzetük,és pont Ők nem tudnak azon túllépni,hogy miért nem érdemelnek Ők is annyi szeretetet mint a testvérük.

Én nem azt mondom,hogy nem állhat egy szülő szívéhez közelebb az egyik gyereke mint a többi,de ez legyen a magán ügye,és ne éreztesse a gyerekkel.Próbáljon meg mindig igazságos maradni,akkor is ha nem könnyű.És ne egyformán akarja kezelni a különböző mentalitású gyerekeit.Ez lehet,hogy nem könnyű és fárasztó,főleg amikor az anyával teljesen ellentétes stílusú a gyerek,de akkor is meg kell próbálni.Nem szenvedhet(ne) egy gyerek sem attól,mert az anyjának nem felel meg.