Tedd a szívedre a kezed! Mindkét gyerekedet egyformán szereted? /nem vagyok anyuka/

Pedig ez az igazság. Te se szereted egyformán apádat és anyádat.

Rosszul esett, nevezett valaki, hiszen mindkét gyerekem imádom, vérem adom értük, dolgozom. eltartom, nevelem, ugrok, harcolok, stb, és beadom a teletálcát, kiveszem az üres tálcát. Senki sem szeret EGYFORMÁN két különböző embert. Az lehet, hogy mindkettőt NAGYON szereti. De két nagyon angy szám között is mindig nagyobb az egyik.

Pl. 18 654 817 ^ 18 654 923. Nem?

Mondjuk, ha te csak 18 654 817 Ft-ot kapnál ajándékba, irígyelnéd-e a 18 654 923-at?

Nem undorító, hanem őszinte. Én nem várom el, hogy ugyanúgy szeressenek , mint a bátyámat. Először őt szerették jobban, majd nagyobb korunkban engem húsz évesen őt, harminc évesen engem, mindegy az! Nem a szocializmusban vagyunk, ahol mindenki egyenlő :)

"A kedvenc gyerek tabuja - Krúdy Tamás

A kedvenc gyerek tabuja - Krúdy TamásKülönös dolog ez a kedvenc kérdés: a gyerek szemüvegén keresztül nézve van ilyen, a szülőén keresztül pedig nincs. Vagy csak nem valljuk be? Ideje lenne ledöntenünk egy újabb, önmagát túlélt tabut, vagy jobb, ha ez a helyén marad?

Van-e egy szülőnek kedvenc gyereke? Egyes hozzáértők most azt mondják, hogy van, és nem is érdemes küzdeni az érzés ellen, jobb, ha az ember őszintén bevallja. Nekem négy gyerekem van, és ha most a mellkasomnak szegeznék a kérdést, hogy melyik a kedvencem, hát azt mondanám, hogy egyik sem, mindegyiket egyformán szeretem. Hohó, csapna le rám egyből Maryse Vaillant francia pszichoanalitikus, aki Sophie Carquain-nel közösen írta a Nővérek között: egy kérdés a nőiességről című könyvet. Szerinte ugyanis én hazudok magamnak.

„Mert mindig van kedvenc gyerek – állítja Vaillant –, ez azonban a leggyakrabban tabu a szülők számára. Nagyon nehéz bevallani, hogy egyik gyerekünket jobban szeretjük a másiknál. Manapság ez a kérdés sokkal nagyobb tabu, mint valaha, mert ma misztifikáljuk a szülői szeretetet, valami teljesen romantikus dolgot képzelünk bele: feltétel nélküli, tökéletes érzelmet, ami a gyerekek között teljesen egyenlő arányban oszlik meg. Mintha a gyerekek iránt érzett szeretetben minőségi vagy mennyiségi különbséget tenni elképzelhetetlenül borzalmas dolog lenne.” A szülők erősen eufemisztikus módon maximum addig mennek el a beismerésben, hogy mondjuk „a nagyobbnak jobban tudom dekódolni a jelzéseit”, míg a kicsit „nehezebb megértenem”. Pedig felnőttkorban, érvel tovább a pszichológus, nagyon sokan emlékeznek úgy, hogy igenis voltak a szülőknek kedvencei.

Ezt magam is meg tudom erősíteni. Számos felnőttel beszélgettem és nagyon soknak közülük voltak olyan emlékeik, hogy a szüleik, de meglepő módon sokkal inkább a nagyszüleik őket vagy a bátyjukat, húgukat stb. jobban preferálták. "

22:18 22:21

De ez nem a jobban/kevésbé szeretésről szól. Hanem arról, hogy egyik ember a másikkal jobban megérti magát, jobban egy hullámhosszon van, mint a másikkal. Ennyi jelenti azt, hogy "jobban preferálják". De szerintem ez nem fejezhető ki mértékbeli különbségben.

Lehet,hogy nem tud némely szülő egyformán érezni a gyerekei iránt,vagy mondjuk úgy szeretni több gyereket,de ha így van legalább ne fejezze ezt úgy ki,hogy valamelyiket sértse vele.

Mert én ismerek(sajnos túl közelről)olyan szülőpárt,akik a 2 gyereküket úgy megkülönböztették már kisgyerek koruktól,hogy teljesen egymás ellen fordították Őket,és a házasság kötésük óta szóba sem állnak egymással,szinte gyűlölik egymást.Alig várták,hogy kiszabaduljanak a szülői házból,és ne kelljen látni a másikat.És erről igen is a szülők tehetnek,pedig értetlenül állnak a dolog előtt,mintha nem ők generálták volna ezt az egészet.Amíg az egyiknek mindent szabadott,addig a másikat állandóan korlátozták.A kicsi teljesen a nagy fejére nőtt,lábtörlőjének használhatta,és a szülők ez ellen semmit nem tettek.Amíg a nagyobbiknak még egy tv sem jutott a szobájába,addig a kicsinek mesebirodalmat rendeztek be.Aztán később amíg a nagy érettségi után dolgozni ment,úgy tanult mellette tovább,addig a kicsi huszonéves koráig nappali tagozaton tanulhatott mert eltartották.Sőt,később az élettársával együtt eltartották évekig,a nagyobbiknak meg 1 joghurtot is ki kellett otthon fizetnie ha megette(ezt szó szerint kell érteni).Aztán amíg a nagyobbik úgy jutott lakáshoz,hogy hatalmas adósságba verte magát,addig a kicsinek a segge alá tettek szinte mindent,a lakáshitelét fizetik.Természetesen a gyerekeik is ugyan ilyen arányban kedvesebbek a már közben nagyszülővé vált házaspárnak,mint a saját gyerekei.Most akkor az ilyen szülők mit várnak a kevésbé szeretett gyereküktől????

Miért nem csak egyet vállal aki ennyire nem tud igazságos lenni.Mert az érzelmeinek lehet,hogy nem tud parancsolni,de esze csak van.Szerintem meg az ilyen szülő nem szülő!!!

Van olyan. Az egyik pl. nemkívánt gyerek, a másik várva-várt. Hiába szereti "egyformán" őket, a másodikkal mégis több felhő fog a kapcsolat egén átúszni. Pusztán ezért. Csak példa.

Vagy a nyugodt barátnőm: van egy agrasszív, lelőhetetlen, meg egy ábrándos gyereke. Hiába próbál egyenlő lenni, az elsővel csak kudarc éri, a másikkal meg csupa kellem.

Csak bejátszik az érzelmeibe. DE nem baj, mert a sportos apjukat mag a kis lassú ügyetlen idegesíti, s az ügyes, aktív tettrekész naggyal tud mit kezdeni. Úgyhogy mindenki boldog.Persze, mindenki szeret mindenkit - mégis! árnyalatnyi különbség van.

Én se hittem, hogy van ilyen, hogy az egyiket jobban, mint a másikat, de így jártam!

A második gyermekemet nagy szeretettel vártam, de már a kórházban csalódást okozott, annyira más volt, mint az első, sokkal nyafogósabb. Ez máig így van. Többet panaszkodik, nem vagyok neki alapból jó, mint az elsőnek. Szeretem nagyon, de a visszajelzések mássága alól nem tudom teljesen kivonni magam. És a kicsi érzi, szóvá is teszi néha, hogy az elsőt, anya, jobban szereted, pedig igyekszem nem mutatni, de érzi! Tagadom előtte, de nem biztos, hogy ez a jó megoldás. De hogy mondjam meg egy 8 évesnek, hogy igaza van, pedig harcolok ellene, hogy így legyen?

Van 3. gyerek is, ő egy kis vasgyúró, akaratos, nem panaszkodó gyermek, vele nagyobb az érzelmi távolság, de ő nem is igényli annyira a közelséget, mint a többi. Érte is bármit megtennék. Harmonikus a kapcsolatunk.

A 4. kis bújós, hasonlít a 2-hoz, de a nyafogás, örökös "nem tetszenek a dolgok" hozzáállás nélkül. Nagyon aranyos kis drágaság.

A másodikkal tudatosan kell építenem a kapcsolatot. Érez minden gesztust, és hálás érte. Nagyon igényli a szeretetemet! Igyekszem minél többet adni neki, mert ösztönből kevés lenne. Csak bízhatom abban, hogy nem sínyli meg a legnagyobb jószándékom ellenére is.

hát ha én lennék a második és megtudnám, nagyon nagyot csalódnék anyukámban :( tudom h nem befolyásolhatod, de akkor is...

nálunk nem tudom, ki a kedvenc, a legtöbben erre mindig azt mondják, peersze, a tesóm az, nem én... anya egyformán szeret minket... hogy mit adna értünk? az már jó kérdés.

én 18 évesen költöztem el, mert nem bírtam a férjem megaláztatásait. anya egy szót sem szólt. a húgom még ott van, de neki is kifelé áll a szénája...

bocs, késő van :D azt akartam írni h a FÉRJE megaláztatásait

az előző

AH7000alahogy en is igy erzem, hogy ha lenne meg egy gyerekem akkor valamelyiket biztosan jobban szeretnem, nem tudom, hogy miert? Ezert maradok az en kis egykemmel, nem akarok senkit sem bantani es kevesbe szeretni.

32/anyuka