Ti megbocsátanátok egy anyának ezt?
Elég hülye családi életünk van. Vagyis egy ideig normális volt, anyukámmal is jó volt a kapcsolatom, úgy éreztem jó anya. Aztán kiderült hogy tesóm nem apukám gyereke, csak anyukám elhitette vele. Volt DNS vizsgálat is, tényleg nem az övé, anyukám azt mondta nem volt benne 100%ig biztos hogy másé, és elvileg szerette apukámat, nem akarta felborítani az életüket. Közben persze apukám beadta a válópert, tesóm hallani sem akart anyukámról, én is haragudtam rá, így apukámnál maradtunk. Anyukám egy idő után (egy éve) elköltözött, ritkán beszéltünk telefonon, karácsonykor hívott magához, de nem mentünk. Most pedig hív mindig, azt mondja visszaköltözik, miattunk. Én már annyira nem haragszom rá, persze azért még egy kicsit. De tesóm nagyon. Én pedig nem tudom mit csináljak, ki mellé álljak. Apukám azt mondja beszélhetek vele nyugodtan ő nem haragszik. Ha ő ezt mondja ti beszélnétek anyukátokkal?
14L
Sok esze van annak aki az apát szidja. Nem tűnt fel, hogy neveli továbbra is a gyereket aki nem az övé? Nekem is természetes lenne szerintem, de sok olyat hallani mikor lesz.rják a gyereket miután kiderült, hogy nem az övéké. Plusz a kérdezőt is támogatja abban, hogy vegye fel a kapcsolatot az apjával. Na ez pl. nagyon nem jellemző a megcsalt félre (csak általában az anyák játsszák ki a gyereket az apa ellen mert velük maradna) Szóval szerintem azért nem kellene őt hibáztatni.
Kérdező! Adj neki egy esélyt, ha eddig jó anya volt. Hibázott de utána talán csak megijedt, nem akarta elveszíteni a családját.
Én megértelek, mi is apuval maradtunk.
Csak azért, mert anya valaki, még nem tehet meg bármit, igenis a gyerekei is meg tudnak haragudni.
Kérdező, te döntsd el, hogy megbocsátasz-e. Apukád nagyon normálisan áll a dologhoz, a bátyád is biztosan megértené szerintem. Ez csakis a te döntésed.
1. Ha a férj lett volna impotens, akkor a kérdezönek NEM a bátyja lenne más apától!!!!
2. Ha az apa neveli mindkét gyereket, a sajátját is meg a másikat is, akkor nem hiszem, hogy öt kellene szidni.
3. Hogy az anya miért lépett félre, azt nem tudja senki kitalálni, de ez eleve csak kettejük dolga. Ha a férj nem haragszik, akkor a gyerek(ek)nek sem kellene.
4. A kérdezö még igen fiatal, és már csak ezért sem kellene az anyja ellen uszítani.
5. Az, hogy az anya hibázott, tény, de sok év után nem ezen kellene lovagolni.
Majd megnyugszik a tesod...
Te emiatt ne rontsd el a kapcsolatodat az edesanyaddal, aki igaz hibazott, de ezt se nem ellened se nem a tesod ellen kovette el.
Bar azert tesod ellen igen, hiszen ugy veszem ki az edesapjat nem ismeri.
A te kapcsolatodnak az edesanyaddal nincsen koze a tesodehez, vagy a tesod es az edesanyad kapcsolatahoz...
Egész eddig gondoskodott rólatok anyukád, azt mondhatni, jó anya volt. Attól függetlenül, hogy nem volt helyes a tette, mint feleség, azért mint anya nem vétkezett egyikőtök ellen sem.
Természetesen felvenném vele a kapcsolatot. Anya csak egy van, és ha szeret téged, miért kéne elhajtanod magad mellől. Szeressétek egymást.
Apukáddal meg majd ketten elintézik, ami rájuk tartozik.
Kérdező (#5), teljesen jól, és az elvileg felnőtt válaszadók egy részénél sokkal érettebben látod ezt a problémát, valóban nem az a bűne anyukádnak, hogy anno a régmúltban párszor félrelépett, hanem az, hogy folyamatosan hosszú évekig hazugságban tartotta a családját, és kihasználta a férjét.
Na most, mivel a problémát teljesen jól látod, és az értékrended is láthatóan rendben van, én biztos vagyok benne, hogy kellő átgondolás után helyes döntéseket fogsz hozni, bármi is legyen a ti életszituációtokban a helyes döntés. Én nem tanácsolom egyik irányt se, mert nem ismerlek titeket, és azt gondolom, hogy nincs erre általános recept, felelőtlenség lenne akármit tanácsolni.
Mondjuk általános meggondolásból annyit mondok, hogy szerintem annak lehet egyáltalán megbocsájtani, aki tényleg belátta a bűnét, igyekszik helyrehozni az okozott kárt, és kéri a bocsánatot. Ha ezek adottak, akkor megfontolandó...
#17 " azért mint anya nem vétkezett egyikőtök ellen sem." - de, mindkettőjük ellen vétkezett, nekik ugyanúgy hazudott folyamatosan, mint a férjének, nekik ugyanúgy nagy kárt csinált, az egyiket megfosztotta a biológiai apja megismerésének lehetőségétől, és mindkettőjüket megfosztotta attól, hogy normális családban nőjenek fel.
Kérdező meg majd eldönti, hogy szerinte ezt a vétket, amit mindhármójuk ellen követett el, meg tudja, meg akarja-e bocsájtani... és akárhogy is dönt, az jó döntés lesz.
Bár őszintén szólva én az anyát sem értem... azért be kellene látnia magától, hogy ha valaki, akkor ő tökéletesen alkalmatlan a Kérdező és a testvére bármiféle nevelésére... nincs kínosabb annál, mint ha az ember bármit is mond igazságról, igazmondásról, becsületességről, erkölcsről pont egy kamasznak, akkor teljes joggal és alappal röhögik ki, kérik ki maguknak... amitől persze valamiféle kapcsolat nyugodtan lehet közöttük, ha mindketten úgy akarják, elbeszélgethetnek időnként, csinálhatnak közös programokat, bármi... de ha egy csepp tisztesség is maradt anyukában, nevelni nem akarja őket...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!