Szemét között a szülök, mit lehet tenni?
Szüleim közel a 60-hoz. Dolgoznak, de nem sokára nyugdíjasok. Èppen megélnek, kicsit talán tudnak félre tenni, de éppen megélnek.
Családi házban élnek, mi 2 gyerekei már felnöttek családosok vagyunk, 10 éve nem élünk ott. Èn messze élek, így évente kb 2x tudom meglátogatni öket, 1-3 hétre a gyerekekkel.
Ami nagy probléma, hogy szemét között élnek. Kosz nincsen igazán, anyukám hetente takarít, minden nap mosogat, havonta porol stb... De Az egész ház tele olyan ösrégi dolgokkal amit nem használnak soha sem, vagy már használhatatlan is.
Nem akarnak semmit kidobni. Minden szekrényböl folynak ki ezek a dolgok, a garázsba szinte már be sem lehet menni.
Most kipakoltam a cipös szekrényt amiböl sikerült eldobatnom 2 pár elszakadt cipöt.
Aztán neki kezdtem annak a beépített szekrénynek amiben nekem régi dolgaim vannak. Anyám teljesen kiakadt, hogy gyerekkori síoverálomat aminek semmi baja nincsen, hogy ki akarom dobni. 15 éves, és ronda szine is van, a tesóm nagyobb gyerekei sem vennék fel soha sem. Aztán még kb 3 olyan felsöt ami már nem jó rám, és ronda is. (ezeket vröskeresztnek akarom bedobni)
Na de ott jött el a veszekedés, hogy megtaláltam egy rakat könyvet a szekrényben, pl 1975-böl kressz könyv. Kiakartam dobni és anyukám szerint ez még kellhet, mert néha bele kell nézni. (apukám aktív internet használó, így ott is megtudják nézni....)Orosz olvasókönyv sem mehetett mert még kellhet. Senki nem beszél oroszul, söt mindenki utálta.
Aztán még sorolhatnám. Apukám semmit nem szol rá, söt szerintem támogatja anyukámat.
Tavaly kitapétáztak a nappaliban, és a polcról végre lekerültek a 20 éves videokazetták, videó lejátszójuk már 10 éve nincsen (elromlott), de dvd-t se más filmet nem néznek (ezek a kazetták a mieink voltak, de nekünk sem kell már), legtöbbje el is van szakadva. Azt hittem kidobták, de nem megtaláltam a pincében lent. Válasz miért is van ott. Még kellhet, ezek múzeális darabok (kb 100x felvett filmek).
Most már kezdem azt gondolni, hogy ez beteges.
Féltem öket, de nem tudok róla beszélni. Ha eröteljesen megmondanám, hogy ez nem normális, és a szemetet el kell engedniük, akkor azt mondanák, hogy mert én a jódolgomban nem tudom már mit csinálok...
Szerintetek mit lehetne tenni? Most még 3 hetet itt vagyunk a gyerekekkel, szeretnék nekik segíteni, de attól félek ez minden évben rosszabb lesz. Attól félek ott kötnek ki, hogy a szemét dombjuk közepén ülnek. (már szinte most is ezt érzem)
Vagy ne szoljak bele? Dugjam a fejem a homokba és majd ha legközelebb jövünk, akkor megint csak mérgesítem magamat?
válasza:Ne haragudjon meg senki, de 60-hoz közel, ne temessük még el őket. Jó erőben vannak, most kéne elmenni kirándulni, lehetne jóízűen filmeket nézni...
De hogy a kérdésre is próbáljak válaszolni, én bizony bedobozolnék jópár dolgot és elvinném, aztán kidobnám. Azt mondanám nekik, hogy nekem ez kell (régi videofilmek, orosz nyelvkönyv...). Én is őrzök egy csomó dolgot, de időnként szelektálok, persze van, hogy aztán pont az a ruha kéne farsangra a gyereknek amit egy héttel korábban kidobtam ...
Ha meg valahol sikerült helyet csinálnod akkor mond nekik, hogy látjátok milyen jó nagy hely lett, ez így sokkal szebb, jobb... dicsérd meg őket ...
válasza: válasza:úgy tűnik a válaszolóknak fogalma sincs a problémáról ... nem az emlékek miatt, nem az esetleges későbbi hasznosítás miatt, nem az anyagi helyzet miatt nem dobják ki a megszerzett cuccokat ... egyszerűen nekik így kerek a világ, nem dobunk ki semmit (különben is, jó lesz valamire) ... tehát te nem tudod megoldani a helyzetet, csak arra figyelj, hogy a felhalmozás az egészségüket ne veszélyeztesse
és nagyon jól fogalmaztad meg: "nem tudják elengedni" a tárgyakat, mert az már az életük része ... ebben semmi racionalitás nincs, ez egy elmeállapot
válasza:Anyósék voltak ilyenek,80-as évesben ismertek meg őket.
Mindent őriztek még a saját gyerekkorukból is, a két gyerekükről is mindent,az utolsó szakállkáig,majd jó lesz valamire cimen.
Már foszlottak szét mire az unokák érkeztek...
Pár éve haltak meg mindketten,3 nagy konténernyi szemét volt amit őriztek,2 hetünkbe telt kipakolni a lakást (4 ember napi 12-16 órában)
válasza:Az "öregek" már csak ilyenek.. De 60 évesen még nem azok.
Nekünk is volt pár idősebb rokonunk. Mindenhez ragaszkodtak, nem tudtuk őket meggyőzni a selejtezésről. Később már nem is akartuk. Ő életük, ő házuk, milyen jogon mondjam, az én általam kacatnak tartott dolgokról, hogy dobják ki? Nekem lom, nekik érték.
Mikor meghaltak, több konténer gyűjtögetett holmit vitetünk el. Na, nem kettővel volt, ha selejteztek volna életükben, hanem öttel. Nem haltunk bele.
Tényleg nem kell még temetni a 60 évest. Majd az utókor rendezi a hátramaradottak hagyatékát. Az értéket, és a lomot is.
válasza:Nemcsak az idősebbek ragaszkodnak mindenhez. Anyukám is ilyen, mindent rejteget, hátha még jó lesz valamire. (Ugyanígy a nagyszüleim, párom nagyszülei is...)
Most kipakoltuk a padlást, mert albérlők költöznek a családi házunkba. Hihetetlen mennyi kacat volt ott. Anyukám persze semmit sem akart kidobni. Tesómmal és a Párommal sikerült rábeszélnünk néhány dologra. A többit meg majd én kidobom. Ami fontos neki, azt már úgyis elpakolta magának máshova, ahol elérhetőbb, tudja használni. De minek a 20 éves göncök? Gyerekcuccokat tartogat anyukám, amit soha az életben nem fogok ráadni a gyerekemre! Fogtam egy zsákot, beleraktam és mondtam neki, hogy jótékonykodjon, aztán adja oda rászorulóknak.
válasza:Ehhez nem kell 60 évesnek lenni. Az én férjem is ilyen. Tök értelmes, meg normális amúgy, de mindenre azt mondja, hogy hátha jó lesz valamire. 20-30 éves, ronggyá hordott pólóit egyszer kidobáltam, (tényleg nagyon gázosak voltak már, lyukas, szakadt, kifakult, nagy része már penészes is, mert a padláson volt valami zsákban) és komolyan össze kellett vele vesznem, hogy ne merészelje kikukázni őket, mert akkor elválok! :D :D
Én nagyjából kordában tudom tartani ezt a szokását, általában kompromisszumokat kötünk, mert ha rajta múlna, akkor szinte semmit nem dobnánk ki (na jó azért a tejfölös dobozok mehetnek szerinte is). Néha nehéz, de igyekszem humorosan felfogni, mert amúgy meg minden téren tökéletes társ. Már csak abban reménykedem, hogy a gyerekek nem lesznek ilyenek felnőtt korukban... :D :D
válasza: válasza:Én egy nagyon jó végfelhasználást találtam a régi ruhákra.
Letépek belőle egy darabot, belefujom az orrom majd kidobom.
S senki se sir utána.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!