Ti mennyit aldoznatok fel a jelenbol, a csaladert, es a jovoert?

Koszi az eddigi valszokat.

Megprobalok reagalni minden felmerulo kerdesre, de lehet mire vegere erek elfelejtem a felet, ugyhogy bocs, ha nem jut valasz mindenre. :)

Tobb oka van, hogy miert nem tudnak idejonni.

A fiam meg kisbaba, es itt eleg mostoha az idojaras (nyaron akar 55 fok).

Fizetni nekik a szallast, es egyeb koltsegeket egy vagyon lenne.

Ha itt is lennenenk sem latnam oket tobbet mert, mint irtam, nagyon sokat dolgozom, es utazom.

Mashol nem keresnem meg ennek a penznek a toredeket sem. Nyugat-Eurpoaban talan a harmadat, ha esetleg kapok ott munkat. Otthon a tizedet (ha kapok munkat).

Hasonlo cipoben vagyok mint amit a 3. valaszolo irt. Otthon ha megszakadok sem keresnek meg 150-200 ezernel tobbet. Es azt is csak jo esetben, ha van 2 munkahelyem. A jelenlegi helyzetben lehet, hogy 1 sem lenne.

En is szegeny csaladbol szarmazom, es nehez feladni ha mar egyszer eljutottam arra a szintre, hogy ennyit kereshetek, es megadhatok a csaladomnak. Viszont ez igy nem elet. Hianyzik a csaladom, es en is nekik (remelem). Nem akarom, hogy a fiam nekulem nojon fel, es apa csak egy kep legyen a monitoron neki.

Szoval a kerdes, hogy menny ido, vagy mennyi felretett penz utan mondana azt az ember, hogy most mar nem a penz a fontos, hanem, hogy egyutt legyunk? Ugy erzem, hogy barhogy is dontok mindig az fog hianyzni ami nincs. Ha itt vagyok akkor a csalad, ha otthon akkor meg az, hogy kiengedtem a kezembol ezt a lehetoseget, ami lehet, hogy az eletem egyetlen ilyen eselye.

A tortenethez hozza tartozik, hogy mindkettonk ( felesegem es en) csaladjat tamogatjuk, mert mindenhol vannak anyagi gondok. Otthoni fizetesbol az sem menne.

Köszi mindenkinek az eddigi válaszokat.

Közben a saját gépemhez jutottam, így tudok írni rendesen is magyarul. :)

A legnagyobb baj az, hogy mindenki azt hiányolja ami nincs. Amint írtam én magam is, és attól félek, hogy esetleg a gyerekem is így lesz vele. Ha otthon vagyok, de szarul élünk akkor jöhet az amit itt is írt valaki, hogy azt kívánja majd, hogy inkább mentem volna el, és kerestem volna többet, hogy jobban éljünk, ha viszont mindig távol vagyok akkor meg azt lehet felhozni, hogy bezzeg csak a pénzt hajszoltad, holott nekem egy apa jobban kellett volna. És mindkettő esetben van igazság. Egy gyereknek kell anya, apa, és stabil háttér. Ha az egyik már hiányzik akkor nincs egyensúly. Nem csak kenyérkeresőként, de apaként is helyet kell állnom, és jelenleg az egyiket kell feláldoznom a másikért.

A kérdésem még mindig az, hogy kinek melyik ér többet, és, hogy mekkora összeg megléte mellett tudná nyugodt szívvel azt mondani, hogy most már megvan az az alap amiből tudom biztosítani ami kell, és itt az ideje a kötelességem másik felére koncentrálni jobban?

Annak aki azt írta, hogy akkor kell gyereket vállalni amikor adottak a feltételek: Ha mindenki csak akkor vállalna gyereket amikor minden feltétel tökéletes lenne nagyon kevés gyerek születne a világban. Bár igazad van abban, hogy a teljes bizonytalanságba nem szabad gyereket szülni, és sajnos sokan úgy teszik.

Nálunk már akkor jött amikor már kint dolgoztam. Nem terveztük, de nagyon örültünk neki. Úgy gondoltam, és gondolom most is, hogy még mindig sokkal jobb helyzetben történt meg a dolog, mint amiben sokan mások vannak, és mint amilyen helyzetben előtte voltunk. Amíg ez a munkám nem volt nem is mertem volna bevállalni, mert annyira bizonytalan volt a helyzet. Főleg az utóbbi években. Volt időszak amikor otthon is jobban ment a szekér, de amit akkor sikerült félretenni, azt a válságos évek elvitték. Jelenleg azon dolgozom, hogy a közös jövőnk viszonylag be legyen biztosítva. Hogy azon kelljen aggódni, hogy együnk-e, vagy a számlákat fizessük be, akkor sem ha esetleg hónapokig munka nélkül maradunk. Hogy a gyerekemet tudjam iskoláztatni, és a kormány jóindulatán múljon, hogy fizetős lesz-e éppen a felsőoktatás, vagy nem. Hogy ne a lakáshitere gürcöljünk 25 évig, hanem saját fedél legyen a fejünk felett.