Feláldozzam magam a családért?
Elég rövid a kérdés, de kifejtem.
Csak arra lennék kíváncsi, hogy vannak-e hozzám hasonló gondolkozású emberek?
Jelenleg suliba járok, az éven szerencsére már végzek, hiszen 22 éves leszek, szeretnék már keresni és nagyon-nagyon szeretnék már lakáshoz való dolgokat vásárolni. Barátomnak van egy lakása, amit felújít, és én szeretnék venni bútorokat. Mindig amikor bemegyünk egy ilyen bútorboltba olyan sok erőt merítek ebből, hogy igen, azért kell tanulni és befejezni a fősulit, hogy lehessen egy viszonylag jól kereső állásom. (pedig annyira unom már a tanulást) Jövőre szeretnénk összeköltözni a barátommal akivel már több mint 5 éve együtt vagyunk. Még nem jegyeztük el egymást. De 2 év múlva már lagzit szeretnénk. Ugyanakkor, tudom nagyon jól, hogy barátom már szeretne gyermeket. Vagyis ő nagyon örülne annak, ha jövő év végére (nov.dec) lenne egy pici babánk. De neki is mondtam, hogy nem azért tanultam meg szenvedtem meg fizettem (tandíj) 3,5 évig, hogy aztán 3 évig otthon legyek. Szeretnék 2 évig dolgozni mielőtt gyereket vállalok. (meg ugye ha ez ember dolgozik előtte 2 évig, akkor sokkal több anyagi támogatást kap, mintha nem volt munkaviszonya) Szeretnék a lakásba bútorokat vásárolni annyit megvenni, amennyit tőlem telik. A többi barátom venné meg. (de egyébként ő akár már jöv hónapban megvenne mindent) Szeretnék venni egy autót is, nem túl drágát, 4-5 száz ezerért maximum. Van barátomnak kocsija, de azért jó lenne ha lenne egy sajátom is. Meg azért szeretnék lagzit, gyűrűket venni (ha már 6 évet várok rá, akkor nagyon szépet szeretnék) szeretnék nászútra menni. Nemtudom hogy ezeket mind meg lehet –e valósítani 3 éven belül, hogy 25-26 éves koromban gyereket vállalhassak. Csak mindig azon gondolkozom, hogy mire gyerekünk lesz, addigra párom már betölti a 33 éves kort. Nem sok ez egy férfinek? Mondta már ő, hogy ha nem lesz munkám(jövőre, azaz 22.5-23 évesen) akkor vállaljuk be a babát, majd ő fizet mindent. De nem akarok pénz nélkül lenni! Azon kívül, hogy ő fizetné a rezsit, a kaját meg a kicsire is mindent, és még kérjek is tőle ha kellene egy új cipő vagy kabát?? Sajnos az én anyagi helyzetem elég rossz, nulláról indulok!!! Párom is nulláról indult, de neki már van egzisztenciája. (kocsi, lakás) És nem akarok pénz nélkül neveli egy gyereket, úgy hogy semmim sincs!! Nagyon szomorú lennék, ha nemtudnék megvenni a gyerekemnek egy ruhát cipőt vagy bármit amit akarok. Nullának érezném magam!!! Ugyanakkor folyton arra gondolok hogy tudom hogy már párom szeretne gyermeket. Igazából én is bevállalnám akár már jövőre évelejére, ha máslenne az anyagi helyzetem. Mit gondoltok erről a helyzetről? Feláldozzam magamat a család érdekében? Vagy valósítsam meg a fentiket aztán vállaljak babát? Volt már valaki hasonló helyzetben?
Köszönöm előre is a válaszokat!
ha áldozatnak érzed, hogy suli után rögtön babát vállalj, ne tedd, mert előbb-utóbb úgyis megbánod és a babán és a párodon csattan a dolog,
ha viszont van kedved a gyerekvállaláshoz, szereted a párod annyira, hogy - remélhetőleg - egy életre hozzákösd magad (mert a gyerek egy életre összeköt titeket), akkor hajrá, és örülj neki hogy ennyire szeret hogy mindent meg akar adni neked és a babátoknak:)
de tényleg csak akkor vállald ezt be, ha teljesen biztos vagy a kapcsolatotokban, mert egy babával egyedül maradni, nulla jutattással (gyed, mhely ahol visszavárnak), az szörnyű helyzet
Sok dolog van az életben amit gyerek mellett egyszerűen nem tud megvalósítani az ember. Én fontosnak tartom hogy mielőtt valaki gyereket vállal, érjen el más, saját maga számára fontos dolgokat is. Ha úgy érzed hogy nem akarsz még gyereket, mondd meg a barátodnak, biztosan megérti ha olyan fontos vagy neki.
Meg aztán milyen szülő lenne az szerinted, aki pont a gyerek miatt nem valósíthatta meg a céljait? Milyen szülő lehet egy boldogtalan emberből?
alapvetően tényleg nem jó pénz nélkül belemenni egy családba. mi van, ha megromlik a pároddal a viszony, és esetleg elválnak útjaitok? tudom, msot lehetetlennek hangzik, de azért a saját és a kisbabád életéről van szó, ezt is bele kell kalkulálni. másrészt ha még ez náald dilemma, akkor egyértelműen ne vállald be egyelőre. mert nem akarod még.
amit még megjegyeznék - bárn em tudom minek tanulsz, de sima alapképzésen túl feltételezem - szép és jó amit tervezel, nyaralás, kocsi, bútorok, félretett pénz, satöbbi...de azért abba gondolj bele hogy pályakezdőként koránt sem biztos az, hoyg fogsz is ennyit keresni.
"alapvetően tényleg nem jó pénz nélkül belemenni egy családba. mi van, ha megromlik a pároddal a viszony, és esetleg elválnak útjaitok? tudom, msot lehetetlennek hangzik, de azért a saját és a kisbabád életéről van szó, ezt is bele kell kalkulálni. "
Ugyan ezt akartam írni...
Szép és örömteli, hogy ilyen fiatalon ennyire biztos kapcsolattal, megbízható partnerrel tudod tovább szövögetni az életedet. De nagyon is éretten látod a dolgokat.. Gondolom te is örülnél, ha jövőre már lenne egy közös babátok, de ha csak 3-4 év múlva lesz, az sem lenne túl késő.. Ráérsz 25-27 évesen szülni, addig eltölthetsz egy kis időt a szakmádban, berendezkedhettek a házban, megszervezhetitek az esküvőt, önálló életet kezdhettek. Hosszú az élet, és jó esetben csak egyszer fog neki az ember a családalapításnak, felesleges rohanni vele, ki kell élvezni minden percét, és úgy kell megszervezni, hogy a lehető legjobban járjon a család minden tagja:) Ha diploma után elvonulsz 3 évre, akkor nem csak az a baj, hogy nem kapsz rendes GYEST, GYED-et, hanem 3 év kihagyással, tapasztalat nélkül, kicsi gyerekkel sokkal nehezebben fogsz munkát találni, mikor visszatérnél az "életbe". Hiszen pályakezdőként rengeteg családdal nem rendelkező, naprakész tudással frissen végzett fiatal lesz majd a konkurencia.. Ha nem hobbiból csináltad a diplomát, hanem tényleg a szakmádban szeretnél dolgozni a jövőben, mindenképpen ajánlom, hogy dolgozz 2-3 évet, mielőtt gyerekvállaláson törnétek a fejeteket. Nem olyan hosszú idő az, és jelentősen megkönnyebbítené a további életeteket.
Mellesleg nem leszel öreg sem te, sem pedig a párod, ne izgulj:) Inkább teljesen normálisnak mondanám.. Nem ritka, hogy valaki korábban szüljön, de az sem, hogy sokkal később.
Ha pedig te is áldozatnak éreznéd, ha lemondanál a terveidről, nem is szabad ezen gondolkoznod! Biztos nem bánnád meg, ha korábban szülnél, de sokkal nagyobb eséllyel lenne problémásabb, stresszesebb az életed, mintha megvárnád, ameddig megfelelő alapot teremtetek a továbbiakhoz..
Én a helyedben mindenképpen kivárnám azt a 2-3 évet, nem fogtok unatkozni gyerek nélkül sem, hiszen annyi minden áll még előttetek.. új munka, lakás, esküvő(?), nászút(?)..:) Kell az a pár év, hogy rákészüljetek a közös életre!
Tudom hogy pályakezdőként elég keveset lehet keresni, főleg itt az ország jócskán keleti részén. De reménykedem abban, hogy 120e-et megkapok.
Ezek amiket meg szeretnék valósítani nem olyan nagy dolgok. Bútorok is már olyan jó áron vannak, hogy ott csodálkoztam a boltban.. A bútorokhoz képest, arányában de sokkal drágábbak pl a konyhai felszerelések vagy a textilek, a burkolóanyagok.
Csinálhatnám persze azt, hogy bevállalok egy babát, párom úgy is meg tudna venni mindent a lakásba is meg a gyereknek is. De sz*rul érezném magam. És ott lennék 26-27 éves mire dolgozni mennék, és nulla tapasztalatom lenne :S Persze biztos az alatt a 3 év alatt míg otthon vagyok csinálnék pl egy nyelvizsgát. De akkor is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!