Feláldozzam magam a családért?

Elég rövid a kérdés, de kifejtem.

Csak arra lennék kíváncsi, hogy vannak-e hozzám hasonló gondolkozású emberek?

Jelenleg suliba járok, az éven szerencsére már végzek, hiszen 22 éves leszek, szeretnék már keresni és nagyon-nagyon szeretnék már lakáshoz való dolgokat vásárolni. Barátomnak van egy lakása, amit felújít, és én szeretnék venni bútorokat. Mindig amikor bemegyünk egy ilyen bútorboltba olyan sok erőt merítek ebből, hogy igen, azért kell tanulni és befejezni a fősulit, hogy lehessen egy viszonylag jól kereső állásom. (pedig annyira unom már a tanulást) Jövőre szeretnénk összeköltözni a barátommal akivel már több mint 5 éve együtt vagyunk. Még nem jegyeztük el egymást. De 2 év múlva már lagzit szeretnénk. Ugyanakkor, tudom nagyon jól, hogy barátom már szeretne gyermeket. Vagyis ő nagyon örülne annak, ha jövő év végére (nov.dec) lenne egy pici babánk. De neki is mondtam, hogy nem azért tanultam meg szenvedtem meg fizettem (tandíj) 3,5 évig, hogy aztán 3 évig otthon legyek. Szeretnék 2 évig dolgozni mielőtt gyereket vállalok. (meg ugye ha ez ember dolgozik előtte 2 évig, akkor sokkal több anyagi támogatást kap, mintha nem volt munkaviszonya) Szeretnék a lakásba bútorokat vásárolni annyit megvenni, amennyit tőlem telik. A többi barátom venné meg. (de egyébként ő akár már jöv hónapban megvenne mindent) Szeretnék venni egy autót is, nem túl drágát, 4-5 száz ezerért maximum. Van barátomnak kocsija, de azért jó lenne ha lenne egy sajátom is. Meg azért szeretnék lagzit, gyűrűket venni (ha már 6 évet várok rá, akkor nagyon szépet szeretnék) szeretnék nászútra menni. Nemtudom hogy ezeket mind meg lehet –e valósítani 3 éven belül, hogy 25-26 éves koromban gyereket vállalhassak. Csak mindig azon gondolkozom, hogy mire gyerekünk lesz, addigra párom már betölti a 33 éves kort. Nem sok ez egy férfinek? Mondta már ő, hogy ha nem lesz munkám(jövőre, azaz 22.5-23 évesen) akkor vállaljuk be a babát, majd ő fizet mindent. De nem akarok pénz nélkül lenni! Azon kívül, hogy ő fizetné a rezsit, a kaját meg a kicsire is mindent, és még kérjek is tőle ha kellene egy új cipő vagy kabát?? Sajnos az én anyagi helyzetem elég rossz, nulláról indulok!!! Párom is nulláról indult, de neki már van egzisztenciája. (kocsi, lakás) És nem akarok pénz nélkül neveli egy gyereket, úgy hogy semmim sincs!! Nagyon szomorú lennék, ha nemtudnék megvenni a gyerekemnek egy ruhát cipőt vagy bármit amit akarok. Nullának érezném magam!!! Ugyanakkor folyton arra gondolok hogy tudom hogy már párom szeretne gyermeket. Igazából én is bevállalnám akár már jövőre évelejére, ha máslenne az anyagi helyzetem. Mit gondoltok erről a helyzetről? Feláldozzam magamat a család érdekében? Vagy valósítsam meg a fentiket aztán vállaljak babát? Volt már valaki hasonló helyzetben?

Köszönöm előre is a válaszokat! 