Férjem külföldön kapott munkát,6 éve élünk együtt. Vajon kibírja a kapcsolatunk, hogy csak 2-3 havonta találkozunk?

"udom én is, hogy mennem kell, csak aztán lehet, hogy vissza sem jövünk"

Ha nem akartok, ne gyertek vissza. Éljetek úgy, ahogy nektek kényelmesebb (én sem megyek haza, nem látom értelmét).

De ha mégis haza akarnátok esni, ne ess kétségbe. Odakinn 3 év alatt össze lehet spórolni egy itthoni családi ház árát pl. Ráadásul ha jól megtanuljátok kint az adott nyelvet, itthon is találhattok később az adott nyelvvel jól fizető munkát (szaktolmács, kapcsolattartó, idegenvezető egy kis utánképzéssel?). Tehát a jövő csak szebb lehet:)

Ez a szét esik e kapcsolat 2 emberen múlik.

Tudatosságra vall, hogy megtervezitek, hogy és miként legyen gyereketek.

Ha ilyenek vagytok akkor szerintem azt is eltervezitek, ki mikor hova fog utazni. Néha te mész néha a párod.

Internet nagyon sokat segít abban, hogy "együtt" tudjatok lenni.

Ha úgy álltok neki, hogy ez egy megoldandó feladat akkor meg is fogjátok oldani.

Sok sikert, sok egymás karjába borulást:)

Itt vagyok pozitív példának.

Ahol válás, megcsalás lesz a vége a kapcsolatnak, ott nem voltak igazán egymás társai a felek.

Nálunk, én, a nő dolgoztam külföldön, igaz, én legtöbbször havonta haza tudtam jönni pár napra, de volt, mikor 3 hónapig nem láttuk egymást.

Soha, egyikünknek sem fordult meg a fejében a megcsalás, a külön töltött hosszú hónapok, míg kint dolgoztam maga volt a pokol, de sajnos vagy ez, vagy utcára kerültünk volna.

2 éve már itthon vagyok, született egy csodás gyermekünk és nagyon boldogok vagyunk.

Én is itt vagyok 2. pozitív példának.

A férjem tavaly májusban ment ki Németországba, sajnos kénytelenek voltunk mi is bevállalni az anyagiak miatt. De már akkor úgy indultunk neki az egésznek, hogy ezt évekig nem fogjuk csinálni, max. 1 évig. Én ebben nőttem fel, apukám a gyerekkoromat külföldi munkával töltötte, hosszú évekig ingázott. Anyukámmal a mai napig együtt vannak, szeretik egymást. (Nem is értem, hogy bírta akkor anyukám mobil, skype meg hasonlók nélkül...Emlékszem, hogy a szombat esti program az volt, hogy addigra gyűjtöttünk egy csomó huszast, elsétáltunk a 2km-re lévő telefonfülkéhez és vártuk a hívást, ami akkorra volt megbeszélve apukámmal.)

Visszatérve ránk. A férjem 4-5-6 hetente jár haza, munkától függ. Családi vállalkozásként ment ki, tehát sógorral, (aki immár külön utakon jár), meg apukámmal (igen, újra kénytelen volt bevállalni, de ő már huzamosabb ideig nincs kinn, csak pár napra megy.) A többi srácot is régről ismerem. Szóval ez a 4-5-6 hét még szerintem vállalható, de mondom, ez is borzasztóan nehéz. Nekem és neki is. A 3 gyerekünkről nem is beszélve... Lelkileg nagyon megvisel a hiánya, és a nevében elmondhatom, hogy őt is. (Az elmúlt közel 1 évben többször láttam sírni, mint bármikor. Minden indulás napján, sőt már előtte is sík idegek vagyunk mindketten.) De tudtuk, hogy ez csak átmeneti, muszáj az előbbre jutás miatt. Májusban letelik az egy év... Most ott tartunk, hogy amit most csinálnak munkát, ez az utolsó, és nyáron költözünk mindannyian. Már a lakásokat nézegetjük, keressük a munkát, ovit, iskolát.

Ami pedig a legfontosabb: 11 éve vagyunk együtt, 8 éve házasok és nagyon szerelmesek! Semmi megingás, kikacsingatás, és ez tényleg így van. Mi csak szeretnénk együtt élni és a gyerekeinket tisztességesen felnevelni. Az pedig,hogy hol, engem már rég nem érdekel. Csak legyen végre újra együtt a családunk.

Ja, igen. A 2-3 havi találkozást túl ritkának vélem. Szerintem csak akkor bírható, ha határozottan ki van mondva, hogy ezt mondjuk fél évig így csináljátok és utána mész te is. De hogy majd lesz valahogy, azt úgy nem. Engem semmilyen szuper munkahely nem tudna maradásra bírni.

Még tudnék erről hosszan írni, tapasztalatom már van. De arról is megvan a véleményem, mikor már 1 év után válnak...

Most mennem kell, ha érdekel valami, szívesen megírom a mi tapasztalatunkat.

Erre a lepontozásra én is kíváncsi lennék. Már az is baj, ha két ember szereti egymást. Vagy ez annyira hihetetlen? Nyilván a sok megkeseredett ember itt a GYIK-en szívesebben olvasná, hogy igen, válságban a kapcsolatunk stb... Hát el lehet képzelni, hogy még a mai világban is létezik ilyen, meg hogy hűségesek vagyunk egymáshoz, és a jóban-rosszbant mi tényleg komolyan gondoltuk és gondoljuk a mai napig. De lényegében nem is zavar ez a lepontozás, hiszen én tudom, hogy a férjemmel milyen mély a kapcsolatunk, büszke vagyok arra, hogy mindkettőnknek van gerince és a magunk dolgával foglalkozunk. Az ilyen besavanyodott emberek meg jobb, ha tudják, hogy emiatt nem jutnak előrébb az életben egy tapodtat se és amíg nem néznek magukba, ez nem is fog változni.

Szóval kedves kérdező, szerintem max. pár hónapig lehet ezt csinálni, de konkrét terv kell, hogy meddig csináljátok ezt így. Akkor már sokkal könnyebb, mikor már van egy határidő, hogy eddig, és utána újra együtt itthon vagy akár külföldön. Mennyi időre szól egyébként ez a munka a férjednek?