Megosztanátok a férjetekkel az alábbi egészségügyi problémátokat?

na azért a mandula,foghúzás kajak nem depresszió és pánikbetegség..

szépen mond el a férjednek, hogy ez van,néha pánikolsz és depizel,és most elkéne bizony a segítség...

amúgy járj el sportolni rendszeresen,figyelj oda a kajára és legyél minél több időt a természetben...ez sokat javít a depin és a pánikon is....

szerintem jogos a kérdés! én is filóznék, mégpedig azért, mert nem mindenki "empatikus", nem biztos, hogy megértené, akármennyire szeret téged.

e

akkor mondd el neki, ha fel vagy rá készülve, hogy emiatt esetleg elhagy, stb..

ne haragudj, de így gondolom. előző voltam

Ha nem eléggé empatikus ehhez,akkor jobb is ha lelép.

Bár az ilyet azért házasság előtt illik elmondani szerintem.

mi is elmondtunk egymásnak minden ilyet (a gyerekkori veseproblémáimtól párom tizenéves pszihikai gondajiiig,tehát nem csak apró hegek)

illett volna elmondanod már az elején.. nem biztos h olyan anyukát szeretne a gyerekeinek aki depressziós,pánikbeteg és ezért veszélyes lehet a gyerekekre. ezt ne vedd bántásnak!

de gondolj bele forditva! te nem lennél kiakadva ha ez kiderülne a férjedről most és nem tudtad volna elötte?

az a gond, h te ezt szégyelled életed párja előtt. miért kéne? szeret, elvett feleségül, gondolom elfogad olyannak amilyen vagy.

a párom tud minden betegségemről, korábbi műtéteim is szóba kerültek már, és soha nem akadt fenn semmin.

pánikrohamom is volt egy gané munkahely miatt, azt is azonnal elmeséltem neki. nem segítséget vártam, de fontosnak tartottam, h tudja.

bármilyen eü. gondom van, a párom az első, akinek elmondom, hiszen vele élek együtt, ha valami hirtelen baj történik, akkor tudjon mit mondani az orvosnak, mentősnek.

Szerintem is már korábban el kellett volna mondanod. Ha nem is az első randin. Írod hogy nem mondtad el az egész kórtörténetedet.

Hát nálunk az évek alatt, beszélgetések közben elő elő jöttek dolgok hogy ki mikor törte be a fejét stb... Biztos nálatok is volt hasonló szitu mikor a betegségekről beszéltetek. Na akkor kellett volna megemlíteni.

Amúgy ha nekem a férjem most nyögné be hogy mi van , akkor sem csinálnék nagy ügyet belőle, támogatnám és kész.

Ha te azt mondod hogy ez nem hiszti akkor miért kellene szégyelned magad előtte? Bárkivel történhet bármi.Mondjuk mi olyan kapcsolatban vagyunk a férjemmel hogy nem tudnám eltitkolni előtte hogy rosszul vagyok, nem engedne félrevonulni sem ha látja hogy van valami. Ilyenkor bemész a szobába és bezárkózol? Ő nem töri rád az ajtót hogy mi a baj? Nekem kicsit furák vagytok, te is mert szégyelled, ő is mert csak kérdezősködik és nem tesz semmit.