Megosztanátok a férjetekkel az alábbi egészségügyi problémátokat?
18-19 éves koromban elég sok negatívum történt velem ami miatt pánikbetegséget és kevert szorongásos és depressziós zavart diagnosztizáltak nálam.
Jártam autogén terápiára, szépen elmúlt, de most sajnos hosszú-hosszú idő után megint előjött.
A férjem nem tud róla, mikor megismert akkor már nem volt semmi bajom.
Elég sűrűn rosszul vagyok mostanában, van hogy naponta többször is van egy-egy rövid rohamom, többnyire el tudom titkolni előle vagy ha nagyon vészes félrevonulok, de már elkezdett kérdezősködni..
Nem tudom el mondjam-e neki, nagyon kellemetlenül érzem és szégyellem magam emiatt és nem tudom mit szólna hozzá ha megtudná hogy ilyen bajaim vannak...
Szerintem ezt még akkor kellett volna mielőtt a férjed lett.
Én elmondanám.
Én biztos az elején elmondtam volna.
Én magam a kapcsolatunkban lettem pánikbeteg, amikor a fiammal terhes voltam és utána is sok rohamom volt és nekem akkor a férjem volt a támaszom, akivel kibeszéltem magam és tulajdonképpen a vele való beszélgetés lendített túl a rohamokon.
És mivel még ezen kívül más problémáim is vannak sajnos, így azokat is megosztom vele. Mint ahogyan ő is velem az övéit.:)
Amúgy ezt ne szégyelld soha! A betegség nem egy szégyellni való dolog!
Miért kellett volna a kapcsolat elején? Akkor már teljesen gyógyult voltam, semmi bajom nem volt, ezzel az erővel felvázolhattam volna neki az egész kórtörténetem, hogy volt vakbélműtétem, kihúzták 2 fogam, kiskoromban eltört a kezem, stb. :) Azt hittem már teljesen kigyógyultam belőle, de hát ezek szerint mégsem.
Nem arról van szó egyébként hogy nem bízom benne vagy ilyesmi, csak tartok pl a reakciójától, nem tudom nem fog-e dilisnek tartani, attól függetlenül hogy szeret. Mert egyébként a saját szüleim is azt mondták hogy a pánikbetegség csak hiszti meg figyelemfelkeltés és igazából nincs semmi bajom, pont ezért tartok kicsit attól hogy ő miként fog reagálni..
Akkor a szüleid elég tapintatlanok, a pánikbetegség (pláne a szorongásos és depressziós zavarból eredő) neurológiai betegség, nem csak szimplán hiszti..
Szerintem is mondd el, nem hinném hogy ezért dilisnek gondolna vagy kevésbé szeretne. Sőt, lehet ha érzed hogy támogat még könnyebben is ki tudsz belőle gyógyulni! :)
Igen, elmondhattad volna neki akár az egész kórtörténeted-igen én elmondtam neki, hogy volt két műtétem, pedig már meggyógyultam, mire megismerkedtünk. Miért ne mondhattad volna el.
És miért vagy benne bizonytalan hogy legalább most elmond?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!