Normális, hogy így érzem? Mit tennétek?

Elváltam. 5 év után derült ki, hogy a saját neméhez vonzódik. Van egy kisfiunk is, 2 éves. Most egyedül nevelem. November óta alakul egy kapcsolatom, januártól már hivatalosan is együtt vagyunk. Minden tökéletes, gyerkőc is elfogadta. Én az egyik városban dolgozom, ő egy távoli másikban, sokat elvisz az utazgatás, ráadásul mindketten albérletben. A szülei feajánlották, hogy (ök pont félúton laknak a 2 város között, igy nekem 20, neki 30km-t kellene utaznia) költözzünk az üresen álló nagyszülői házba. A párom szeretné. A gyerkőc maradhatna itt bölcsiben, mégis a költözés félek, hogy megboritaná a kis lelki világát. A körülmények jok, nagy udvar, mégsem panel.. 1-2 héten belül választ kell adnunk. A házat meg is kapnánk, bár sok a felújítani való rajta, mégis jo helyen van, és a mienk lenne.

Valahogy mégis van bennem egy félsz, pedig nagyon vágyom arra, hogy együtt éljünk.

Ti mit tennétek?