Néha úgy érzem nem bírom tovább! Mit tegyek? (lent) 14/L

Nagyon sajnálom, én is ugyanezt éltem át 6-7 éve. Kicsúfoltak azért, mert 13-4 évesen szőrteleníteni mertem magam ("mert minek?!" alapon), amikor pedig tudták, hogy megtetszett egy fiú, akkor is csak röhögtek rajtam meg cikiztek. Anyám folyamatosan csak a jegyeimet leste és még a 4-esért is kemény büntetés járt (ahhoz képest a húgom a szent, aki szó szerint bukdácsol és drogozik). Ja, és kb én voltak számukra a világ legrondább lánya (ahhoz képest a pasikat alig tudtam magamról levakarni :D).

A fenti cikizések idővel változtak szerencsére, már nem viselkednek úgy, mint két óvodás, de a rossz kapcsolatom sajnos megmaradt velük, sőt...

Múltkor azért anyámnak elmeséltem, milyen családban nőttem fel szerintem: van/volt egy velem állandóan elégedetlen, kötekedő anyám, egy munkamániás, velem mit sem törődő apám és van egy drogos, tolvaj húgom. Szóval nem akarlak elkeseríteni, de ez mit sem fog változni, bár tudom, mennyire tud fájni, hogy az embert pont a szülei nem szeretik. De ne aggódj, majd lesz később egy párod vagy majd egy férjed, gyerekeid, és ők szeretni fognak. :) Én is begolyóztam volna már, ha nincs a barátom mellettem évek óta. Ő megért, és szerinte is beteg egy famíliám van.

Annyit még megpróbálhatsz, szerezz be egy háziállatot, rajta kiélheted a szereteted és legalább nem érzed magad olyan egyedül. :)

Én pont így voltam ennyi idős koromban.csak nekem annyival volt rosszabb a helyzet h nevelőapám van!

Én is sokat voltam bántva szavakkal,meg piszkálva...

Anya sosem állt ki mellettem...

Most h 21 vagyok és kezdek a saját lábamra állni,már nem nagyon szólnak bele vagyis bele szólnának,de már annyira nem érdekel :)

csak szép türelmesen várj és ne foglalkozz velük!

Kitartás!

L