Úgy érzem nem szeret a fiam. Hogyan változtathatok ezen?

Sajnos , barmennyire is jólesne mast hibaztatni a helyzetert, nem lehet. Mert egy öteves gyereket senki nem befolyasol, csak az elmenyei , tapasztalatai, mondhat barki barmit rolad, ha veled jól telik. Nem elég idönkent bepróbalkozni, mesét kell olvasni, jelen kell lenni. Azt jelenti , hogy csak az anyjanal talalja meg az erzelmi biztonsagot es stabilitast, amire szuksege van, es ez nem az anya hibaja, hanem sajnos a tied.

Biztos rapszodikus, instabil ember vagy, nem vagy következetes es ezt a gyerek erzi, hogy ki az igazi tamasza

Hát, én gyermektelen nő vagyok, de olvasva az írásod az fogalmazódott meg bennem, hogy anyja akarsz lenni, anyja helyett.

Apám nekem is borzalmasan főz, és egy 5 éves még nem szokott udvariaskodni, természetes, hogy őszinte.

Nem tudom, hogy te mennyire tudod kifejezni az érzéseidet felé, lehet hogy az segítene, ha gyakran mondanád neki, hogy mennyire szereted.

Meg még eszembe jutott, hogy megtaníthatnád férfias dolgokra. Fogalmam sincs mik ezek egy 5 évesnél, gondolom ilyen barkácsolós dolgok, vagy valamilyen sport, olyasmik amikbe nőket nem avatnak be :)

Egyik ismerősöm valamilyen harcművészetre jár együtt a fiával, de az már 7 éves kb.

6-os válasza a tuti. Ne aggodj ebben a korban ő a "férfi", akinek anya a "nő". Része a lelki fejlődésnek. Ranschburg könyvekben vagy Vekerdinél biztos találsz jó leírásokat, sőt tanácsot is, hogy ilyenkor kell-e tenni valamit és mit. (pszichológia könyvek szülőknek).

Kitartás és szeret:-)!

Olvasd el ezt a cikket:

[link]

Amúgy jól írták, ez egy életkori sajátosság,amit majd ki nő.

Ödipusz komplexus.

Anya a szerelem, apa a vetélytárs.

Az én fiam is ugyanezt csinálja éppen az apjával 5 és fél éves. Most engem akar feleségül venni, apa meg haljon meg....bármilyen szörnyű is ezt hallani a szájából, most türelmesnek kell lenni. 7 éves korára elmúlik (remélhetőleg)...