Barátnőm a szüleiről akar maradandót, holott azok megkeserítették az életét, hogy viselnétek ti? Komoly téma
Barátnőmmel (20éves) 1,5 éve vagyunk együtt.fél év után hozzánk költöztettem,mert nem emberhez méltó környezetben és családban élt,az elvált anyja a nevelőapjával együtt otromba,becstelen módon bánt a lánnyal,az igazi apja,volt régen,hogy bezárta,megütötte részegen,azóta is alkoholista és részegen idegbeteg...Barátnőm élete romokban volt,és nem látta az igazi normális értékeket az életben,hogy mi is a jó,melyet én általam tapasztalt meg.Anyja nem foglalkozott sem vele sem többi gyerekével ,mások előtt megszégyenítette,megalázta stb.
Ennek ellenére szerelmem tetoválást akar magára elég nagy részre,amivel "örökre vele lesznek"a szülei,mivel hiányzik neki az a két szemét méltatlan senki...Ez nekem fáj,hogy nem "féltékenység"miatt vagy ilyesmi,hanem hogy aszó szerint nincs szép pillanata,emléke az akkori életéből,és ezt ő is tudja,nekem fáj hogy mégis ennyire szereti őket,pedig tudja már hogy hogy viselkedtek vele,amit akkor helyesnek gondolt..miért tartja őket ekkorára?oké hogy a szülei,de akik olyan mértékü örök sebet csináltak benne,amit sosem fog kiheverni..mi a véleményetek?
A közös életetek nem egyenlő az ő életével. Abba, hogy milyen tetoválást csináltat, nincs túl sok beleszólásod - max arra próbálhatod meg rábeszélni, hogy ne az egész hátát befedő arckép legyen.
VISZONT. Ami a lelki részét illeti, a gyógyulás folyamatában, a feldolgozásban mellette kell állnod. Lehet, hogy sok dolgot máshogy lát, mint te, ám egyáltalán nem biztos, hogy ettől rosszabb ember. Fejlődik? Akar felejteni, tovább lépni? Javítani a múltbéli dolgokon? Természetes, hogy szereti a szüleit és ragaszkodik hozzájuk, még akkor is, ha szerinted méltatlanul bántak vele. Neked viszont nem erre kellene nap mint nap emlékeztetni, hanem arra, hogy azóta hova lépett tovább.
Szerintem neked kéne pszihológus , mert téged ennyire megvisel, hogy a baratnöd nem gyülöli a szüleit, mondjuk az nagyon nem jó lenne. Nekem úgy tunik , hogy te ki akarod sajatitani szegenyt, es minden gondolataról elszamoltatni.
Joga van az erzeseihez, es biztos tudja h kik a szulei.
Nekem úgy tunik, hogy te is a kisajatitó es aztan bántalmazó tipus vagy.
Mutasd meg neki mi a szeretet, ne leckeztesd es ne szamoltasd el a gondolatairól, nem vagy pap se pszichológus, ne háboritsd a lelki nyugalmát
A barátnődnek nem pszichológus kellene, hanem pszichiáter, és azért, mert a bántalmazott környezetben felnőtt ember tipikus ún. patológiás (beteg) kapcsolati-kötődési mintáit mutatja.
Egy jó pszichiéter (vagy egy klinikai szakpszichológus, de alább ne adjátok, nem azért, mert a pszichológusok buták vagy alkalmatlanok lennének, hanem azért, mert zömük nem ért a mélylélektanhoz, és a mélyen fekvő kisgyerekkorba visszanyúló patológiás érzelmi kötések feloldásához) tudna neki segíteni. A te dolgod sem könnyű: amíg kezelik, valakinek betonbiztos érzelmi háttérnek kell lennie mellette. Ez a válasz éppen olyan komoly, mint ahogyan a kérdést feltetted és kezeled.
Üdvözlettel
Utolsó: milyen patológias kötödesröl beszelsz?
Ha gyülölné a szüleit es 24 órat fröcsögne a gyulölettöl, es háborogna és dühöngene folyton azon amit vele tettek a szulök, az nem
volna patológiás? Akkor is pszichológust ajánlana mindenki.
Csak egy tetoválásnak nem kell ekkora feneket keriteni, és nem kell kisajátitani a gondolatait
16: A patológiás kötésre utal az, hogy bántalmazták, ő mégis nagyon erősen kötődik hozzájuk. És gyűlöli is, de ez a gyűlölet olyan mélyen és olyan torz formában van a lelkében, hogy sok idő, mire felszínre hozható (nem kevés szenvedés árán), és feloldást nyert. Ha nem vállalja a terápiát, akkor kb. 35-40 évig fog élni, mert a kisgyerekként súlyos bántalmazásokat elszenvedett emberek terápia nélkül eddig élnek.
Ha további információ is érdekel, akkor javaslom, hogy keresd meg a megfelelő szakirodalmat.
# 13: A gond az,hogy azt látom,hogy megragadt a jelenlegi
"stádiumában",és jelenleg elrejtette nagyon mélyre a múltjának a rossz élményeit.Ez jó lenne,viszont teljesen kihat a hétköznapi életünkre is,a szexuális életünkre is,és mindenre úgy általában,apró dolgokon idegroham szerűen rám förmed,sírógörcsöt kap,és hirtelen azt érzi hogy én vagyok a hibás,bántom lelkileg...Mert kihat mindenre a múltja..Az hogy tetoválást akar ámen ,legyen,de az hogy a szüleire emlékeztesse ez nem fér bele nekem...ezek után..Azok után hogy minden nap küzködöm az elalvással,olykor altatókat veszek be,mert gyötör a tudat,hogy miket műveltek vele,miket élhetett át szerencsétlen,és ezek után még jópofizok tisztelettudóan a szüleivel,holott hadd ne mondjam milyen igazságot tennék szívesen...És fáj,hogy az elnyomott rossz felett szeretetet táplál olyanok iránt,akiket normális esetben mindenki gyűlölne megvetne okkal...azért fáj,mert ez nem normális szerintem...csak nem akar tovább menni azon az úton,hogy ezt lerendezze magában,én meg beleőrülök.
A múltat megváltoztatni nem lehet es tovabb kell lépni, ennyi.
Túl kell lépni mindenen es mosolyogni, példát mutatva.
Nem mindig az a megoldas , hogy nagy pszichológiai mélyszantasba kezdjünk es vájkáljunk a sebekben, föleg ha ilyen mélyek.
Ilyenkor talan jobb örömöt okozni, boldogga tenni egymást mint vájkálózni.
Az a tanácsom, hogy tedd túl magad a tetkón, es fogadd el öt úgy , ahogy van. Tanitsd meg neki milyen az, ha el van fogadva, akkor is ha nem a legbölcsebb dönteseket hozza.
Tiszteld azert amiert ilyen puhalelkü, h ennyi szenvedes utan meg tud bocsatani.
A megbocsátás a célja tulajdonkeppen a pszichiatriai kezelésnek is!!!
Nekem úgy tünik , hogy ráuntál es kipakolnád, és keresed a mentségeket.
Adj neki idöt, hogy találjon vissza önmagához. Ennyi
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!