Barátom nem segít semmit a gyerek körül, egyedül kell eltartanom a családot, mit tegyek, hogy jobbra forduljanak a dolgok?
Üdv, szeretnék segítséget kérni Önöktől, nagyon el vagyok keseredve. 4 éve vagyunk együtt és én mindent ott hagytam érte, a családomat, mindenkit! Ő volt az a fiú, akire egész életemben vágytam, elköltöztem 19 évesen, hogy végre együtt legyünk, összevesztem szülőkkel is, mert borzasztóan ellenezték, én meg Őt választottam. Tavaly előtt terhes lettem és nagyon korainak tartottam, de rábeszélt, hogy milyen szép, hogy lesz egy gyerek, aki belőlünk van, ne vetessük el, lelkes volt, mindenben segített, munkát vállalt, végig mellettem volt. Aztán 5 hónapja megszületett a lányunk és minden katasztrófa, egész nap csak ül a szobájában és festeget, semmit nem segít, megváltozott teljesen én meg kénytelen vagyok dolgozni, mert különben nem tudnánk megélni, de rohadtul nem bírom már egyedül. Szerencsére a barátaim segítettek, hogy dolgozhassak, de amúgy senkim sincs, a szüleim hajlandóak lennének besegíteni, de Ő folyton elhajtja őket, hogy nincs rájuk szükségünk. Nem tudom, hogy mit tegyek, de legszívesebben sírnék, mert tényleg ő a minden számomra, de úgy érzem, hogy nem áll mellettem és hiába ígérte meg, hogy minden jó lesz, úgy látom, hogy a gyereket tehernek tartja és nem tud vele mit kezdeni.
22/L
válasza:Szia !
Nálunk hasonló volt a helyzet , én 20 évesen szültem a lányomat 1,5 éve , és egy 1 év alatt teljesen tönkre mentem , lelkileg,és pénzügyileg is ! Ő nem volt otthon sokat , ha meg igen akkor mert szart arra, hogy én minden egyes sprórlt pénzemet elköltötöttem , a lakásra, a babára stb.. A szüleimmel persze totálisan össze vesztem ,mivel ők nem azért hagytak nekem pénzt a tovább tanulásra , hogy egy ilyen semleges fiúra eldobjam , először erősen vitába , kezdtem velük , majd amikor kezdtem én is észre venni , hogy milyen rá kelet jönnöm , hogy igazuk volt , de még se mehettem haza egy 8 hónapos gyerekkel , és mondtam volna azt , hogy bocsi de igazatok volt ...De miután mindent átgondoltam ez volt a legjobb megoldás
válasza:Nem a szüleidet kell elhajtani hanem őt...
Tudod nekünk is most van babánk, de a férjem kitakarít ha kell, ételt melegít a gyereknek, füröszti, megpróbálja felöltöztetni (gyerek szokott nyerni) és vigyáz rá, leviszi sétálni, ha elmegy dolgozni, előtte való na bevásárol, hogy nekem ne kelljen semmiért se a boltba menni stb.
válasza: válasza: válasza:A jelek szerint mégsem ő az, akire egész életedben vágytál. Ebbe talán bele kellene törődni.
Már nem ő a mindened - már bocs - hanem a gyerek, és bizony saját magadra is gondolnod kellene egy kicsit. Miért áldozod fel az életed egy olyan férfiért, aki semmit nem tesz érted, értetek. A gyereket megcsinálni a legkönnyebb!
Költözz el tőle. Menj vissza a szüleidhez. Kérj bocsánatot. És a segítségükkel áll talpra. Tanulj, dolgozz, legyenek terveid. Nincs elrontva az életed, de ez a helyzet napról napra rosszabb lesz.
válasza:Ez a legtipikusabb fiatalkori női hozzáállás.
Az a jó pasi, akivel szét tudjuk kokszozni magunkat a buliban, aztán meg ha jön a gyerek, nagy ívben tojik ránk.
A szülők meg a hülyék, akik mindezt előre látták...
Ha már ennyire elcseszted az életed 20 évesen, akkor legyen már benned annyi, hogy félreteszed azt hatalmas önbecsülésed (legalább a gyerek érdekében), meg a hülye koksz bajnok pasidat elfelejted! Ha mindez megvan, akkor rohadt nagy bűnbánó pofával visszamész anyukádékhoz!
A pasid később csak még rosszabb lesz, a gyerek nyomorban nő fel, ebből semmi jó nem lesz, ha nem a szüleidet választod!
Egyébként meg baromi felelőtlen vagy! Hogyan lehet úgy megválasztani a gyereked apját, hogy "rohadtul jó volt vele bulizni"?! A perszelő szerelem elmúlik, mégis akkor mi marad nálatok? A buli meg a koksz, a gyerek tetejére?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!