Férfiak! Ti megsértődnétek azon, ha a menyasszonyotok közölné veletek, hogy nem szeretné felvenni a ti családnevetek, hanem megtartaná a saját leánykori nevét?

Egyébként ezt szerintem egyéne válogatja, kinek mi fontos.

Nekem az esküvő nem volt fontos, a felhajtás még kevésbé. Másnak gyerekkori álma - ezért neki mérhetetlenül fontos.

Mindig az adott ember igényeit, vágyait kell figyelembe venni. Hiába mondják nekem, hogy nézzem meg, hány ember imádja a sushi-t, ha a hal bármilyen formájától rosszul vagyok és képtelen vagyok megenni. Ilyen esetben nekem csakis az számít, hogy én magam hogy vélekedek róla.

A férjem pl. imádja a tengeri ételeket. Ha olyan helyen vagyunk, el szoktam kísérni, de rettentően felháborodnék, ha erőltetné, hogy halat egyek. Vagy ő háborodhatna fel, ha ellenezném a halfogyasztását, mert szerintem gusztustalan étel és szolidaritásból egyen velem csirkét.

A házasságban és minden működő emberi kapcsolatban kellenek kompromisszumok. Ha azt látom, hogy valami a másiknak nagyon fontos, nekem kevésbé, akkor erőt veszek magamon és a kedvéért megcsinálom. De ez a másik részéről is előnyös, ha így tesz.

Másrészt vannak olyan erős ellenérzések, amit tiszteletben kell tartani egy embernél. Ha valakinek erős tériszonya van, akkor nem erőltetem az ejtőernyőzést, mert tudom, hogy halálfélelme lenne közben.

Kérdező, azt kell eldönteni, hogy az ő vágya erősebb, vagy a te averziód a névfelvétellel kapcsolatban. Irreleváns, hogy mi, idegenek mit tartunk a saját életünkben jónak. Ez csakis kettőtökön múlik. Ha neki fontos, akkor semmire nem mész azzal az információval, hogy ezer más férfinek nem fontos.

A nyelvpiercinges sztorihoz még: később a férjem mondta, hogy ő nem tudja megszokni, folyamatosan idegentest érzése van (pedig már elmúlt a duzzanat, néhány hete-hónapja bent volt neki). Kérdezte, hogy kiveheti-e?

Nem is értettem a kérdést, az ő nyelve, nem az enyém. Engem nem zavar a sajátom, de ha őt igen az övé, akkor vegye ki, úgy nem vicces, ha szenved miatta.

Én felvettem a férjem nevét és ettől még (lásson csodát az egyik válaszoló, aki szerint ez tulajdonviszony), nem lettem rabszolga, hanem egyenrangú társ. :D

Bocs a kitérőért.

A kérdésre: ez szerintem nem sértődés tárgya. Itt inkább arról van szó, hogy kinek hogy tetszik jobban, van, akinek a -né verzió, van, akinek a kötőjeles, van, aki megtartja a régi nevét, de még olyan is van, ahol a férfi veszi fel a nőét. Kérdező, te is duzzoghatnál ennyi erővel, hogy a vőlegényed miért nem akarja felvenni a te neved, holott már erre is lehetőség van.

csodát láttunk :D

és elvagyunk ájulva :)

Én sem venném fel a férjem nevét.

Szerintem ennél sokkal neccesebb ügy, amikor a nő felveszi a férj nevét, aztán elválnak, a nő mégis büszkén él tovább a férj nevével, aki azóta rég elmerült a múlt homályában.. Ez számomra nevetséges, amellett hogy félreértésekre is adhat okot.

Egyszerűbb maradni a saját néven.