Férfiak! Ti megsértődnétek azon, ha a menyasszonyotok közölné veletek, hogy nem szeretné felvenni a ti családnevetek, hanem megtartaná a saját leánykori nevét?

Sejtem ki jelentgeti itt a válaszokat, nem tudom őt miért nem ő megy innen.

Rajta kívül senkinek nem fájt senki válasza. Ez komolyan nevetséges, ha önmagát akarja olvasni írjon könyvet, vagy naplót.

Na hát ezt így nem tudom neked megmondani,mert azt írtad a vőlegényed csak vérig van sértődve, ami azért nem egyenlő azzal, amit most írtál :)

Pontosan mi a helyzet nálatok?

Bocsi, de nekem meg olyan férfi nem kellene, aki azon megsértődik, hogy nem akarom fölvenni az ő nevét. Ha már ebből konfliktus van, akkor lehet, hogy a két fél nem passzol egymáshoz, és kár is összeházasodni.

Én nem venném fel a férjem nevét. Ezen a néven publikálok, így ismernek a szakmában. Egyébként is fölösleges macera.

De nem ítélek el senkit, aki fölveszi, mindenkinek a saját dolga. És még az emiatt megsértődő pasit sem ítélem el, csak mondom, annyi, hogy nekem ilyen férfi nem kellene, de el tudom képzelni, hogy valakinek ez tényleg fontos. De akkor meg keresse meg a hozzá illő nőt, akinek szintén fontos, hogy felvegye a férje nevét.

Ennyi.

Nekem egyértelmű volt, hogy maradok saját néven. Ritka nevem van, így is hosszú, tehát még hosszabbá nem szerettem volna tenni.

A férjem különösebben nem szólt bele, annyit mondott, hogy ő sem szeretne nevet változtatni (mert a férfi is felveheti részben vagy egészben a feleség nevét).

A gyűrűk esetében ő mondta, hogy zavarja, ha van valami a kezén. Én annyit kértem, hogy akkor nekem se vegyünk, mert túl drága kizárólag szimbólumnak. Egyáltalán nem zavar, hogy nincs gyűrűnk.

Korábban születésnapomra kaptam egy nyakláncot, annyira az ő stílusa/ízlése, hogy azt pl jobban értékelem, hiába nem utal a házasságra.

Menyasszonyi ruha az én kérésemre nem volt. Sajnáltam rá a pénzt, kényelmetlen, nem az én világom. Kosztümben voltam. Sok vendég és nagy csinnadratta se volt - ugyanezen okból.

Összességében a házasságot a mindennapokban és a gyakorlati működőképességében mérem. Nem fontos, hogy mások mit gondolnak, vagy tudják-e, hogy házas vagyok. Az a fontos, hogy ha hazamegyek, akkor örömmel tegyem és ez igaz legyen a férjemre is, ő is örömmel érkezzen haza és szeressük egymást.

Viszont éppen a fent említett társadalmi berögződések miatt volt néhány vicces helyzet.

18 évesen lett nyelvpiercingem, azóta is megvan. A férjemen egyszer látták a barátaink, hogy neki is lett. Első kérdés: "ó, milyen rendhagyó módja az összetartozásotok kifejezésének!"

Mire a férjem mosolyogva mondta, hogy semmi köze az összetartozásunkhoz, elvesztett egy fogadást, ezért lövette ki :)

Másik: a munkahelyemen annyit tudtak, hogy házas vagyok, de részleteket nem. Apám az egyik magasabb szintű főnököt régebbről ismeri, néhány évet dolgoztak együtt. Egyszer beugrott meglátogatni (tartják a kapcsolatot évek óta, annak ellenére, hogy az ország két végébe kerültek az évtizedek során).

Az illető naptárjába be volt írva, ugyebár enyémmel megegyező ritka vezetéknévvel, érkezéskor udvariasan bemutatkozott az ott dolgozóknak is. Én pont arra jártam, értelemszerűen üdvözöltük egymást, megöleltem, adtam egy puszit neki, aztán mentem tovább.

Délután jöttek az óvatos kérdések: "mondd, a férjeddel kijöttök a korkülönbség ellenére is...?" Nem igazán értettem, egyrészt honnan tudnak róla, hogy 10 év van köztünk, másrészt miért lett hirtelen érdekes...

Kis idő múlva derült ki, hogy ők apámat gondolták a férjemnek és nem tudták elképzelni, hogy egy 30 éves nő mit eszik egy kopaszodó, szakállas 60+-os férfin :))

Mondjuk elhangzott az is, hogy "jé, mennyire hasonlóak a vonásaitok a férjeddel" - igen, a "férjem", aki nem az, genetikailag 50%-ban bennem van :)