Anyukám gyógyíthatatlan beteg és messze élek tőle, mit tennétek?

Már ne haragudjatok, de ebben az esetben nem értem a "bűntudat" szó használatát. Bűntudatot annak kellene éreznie ilyen esetben, aki valamilyen módon okozója, vagy kiváltója egy helyzetnek. Vagy valamilyen módon meg tudná oldani, hogy az anyukája meggyógyuljon, de önzésből nem teszi ezt meg.

A kérdező édesanyjának a betegségét nem a kérdező okozta, és bármit is tenne meg érte, nem fogja tudni meggyógyítani. Azon érdemes gondolkodni, hogy van-e értelme a betegnek megszokott környezetet, otthont, családot, gyógykezelést feladva külföldre költözni a hátralévő idejére. Méghozzá úgy, hogy a gyereke - valószínűleg - csak munka után találkozhatna vele, mert hónapokra nem tud szabadságot kivenni. Ez jó megoldás lenne? Szerintem nem.

A másik opció, hogy a gyerek költözik haza, feladva a kint kialakított egzisztenciáját, párkapcsolatát. Ha van valami tartaléka, abból futná egy ideig arra, hogy ne dolgozzon, de aztán itt állna jövedelem és mindenféle megélhetési lehetőség nélkül. A beteg édesanyjának kellene eltartania? Ez jó megoldás lenne? Szerintem nem.

A realitásokból kiindulva, azt lenne érdemes megcélozni, hogy a hátralévő időben annyit találkozzanak, amennyit csak az életkörülményeik, és anyagi lehetőségeik engednek. Ezeket a találkozásokat igyekezzenek olyan széppé, és meghitté tenni, amennyire csak lehetséges, és próbálják tartani a napi kapcsolatot mindenféle módon. Ilyen esetben sem minden a fizikai közelség, és a napi 24 órás együttlét. A szeretetet és ragaszkodást nagyon sokféle egyéb módon is ki lehet fejezni a személyes találkozáson kívül.