Miért vagyok én mindig a sokadik?
Fél éve vagyok a barátommal. Egészen máshogy szeret, mint én, nem a lelkendezős típus, ő a tetteivel mutatja ki. Nemegyszer bebizonyította már, h képes értem sok mindenre. Az utóbbi időszak elég stresszes volt, mert készült egy vizsgára és ezért nagyon sok mindent lenyeltem. H mindig háttérbe lettem szorítva, h ha ott is voltam nála, akkor is nagyrészt tanult stb. De reménykedtem h megváltozik ha levizsgázik. Kicsíptem magam, itthon ülve vártam h átjöjjön erre közli h még rendet rak meg elintéz pár dolgot és majd este átjön de nem alszik itt, mert beteg voltam és nem akarja elkapni. Itt akadtam ki, elegem van már h mindig csak tűrjek. Azt hittem végre hetek után először együtt leszünk rendesen nem csak pár órára. Szerinte meg ez az élet, mert holnap dolgozik, közben egyetemre jár ennyi fér bele. Szerintem meg igazán figyelhetne h néha én legyek az első
Önző vagyok? Miért van az, h nagyon szeretem, rengeteg mindent megteszek érte és azt érzem h neki nem vagyok olyan fontos? De ha nem vagyok neki fontos miért lep meg néha mégis apróságokkal, miért hívhatom ha bármi baj van? Meg vagyok zavarodva
Nem lehet egyszerű neki sem, hogy dolgozik és tanul is. Ez nagyon dicséretes, a jobb jövőért teszi ezt, nem jó kedvéből. Sajnos tudomásul kell venned, hogy az ő jelenlegi életébe egy barátnő ennyire fér bele. Nem éjszakázhat veled, ha holnap dolgoznia kell, a vizsga után valószínűleg így is nagyon fáradt, ki kell pihennie magát valamikor holnapra. Hétvégén majd találkoztok több időre.
Ez a munka, amit most belefektet a tanulásba és mellette a melóba később fog megtérülni, hosszútávú befektetés.
Ha neked ez nem felel meg, akkor hagyd őt békén.
Egyébként te mit csinálsz? Neked nincs hétközben dolgod?
Azért, mert erre van igényed. Ha nem volna, akkor nem tűrnéd el, hogy a sokadik legyél. Ha nem tetszik, változtass, és ne panaszkodj.
És tanulj meg tisztességesen írni: ez nem sms-szövehely, ide ki lehet és ki is kell írni minden szót, különben érthetetlen lesz a szöveged. Ha pongyolán írsz, akkor pongyolán is élsz, ha igénytelen vagy másokkal szemben, akkor magaddal szemben is az vagy - tehát ne csodálkozz, ha úgy kezelnek, mint egy "ja még az is ott van" - sokadik embert.
Abból amit leírtál úgy tűnik azért, mert a kényszer az nagy úr!
Sok kapcsolat az élet nehézségeitől megy tönkre.
Vannak olyan jellemű emberek akik keményen racionalisták olyanoktól ritkán fordul elő, hogy egy részt elkülönítenek az életükben a privát szférának.
Jellemzően olyankor szoktak bensőséges hangulatot kialakítani és öszinteséggel önteni el azt akiben megbíznak ha nagyon megfáradtak az élet taposómalmaitól.
Ha jól csinálja most az később sokkal kényelmesebb életet ad neki. Én sem helyeznélek előtérb ezzel szemben.
Ahogyan leírtad másokat is eszerint kezel.
Továbbá ne képzeld, hogy rózsás az együtlét ha a másik fáradtsága rátelepszik a közös hangulatotokra.
Az az érzésem, hogy te is elképzelések szerint nézed a dolgokat. Elképzelted, hogy kicsíped magadat és ő majd átjön. Erre mondják, hogy "Ember tervez Isten végez"
Ha ezt nem realizálod magadban akkor könnyen lehet, hogy minden olyan dologtól bántva érzed majd magadat amik nem az elképzeléseid szerint alakulnak.
Ettől függetlenül tenni kell azért, hogy úgy legyen ahogyan szeretnénk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!