Önzőség úgy gyerek vállalni, hogy talán nem maradunk együtt a gyerek apjával? Aki fiatal szüljön később inkább?

"Kicsit hogy boncolgassam, cseppet sem bántam meg, sőt, ha most nem lenne a kislányom, nagyon magányos lennék, most van értelme az életemnek, van kiről gondoskodnom, van, aki megpuszil, megölel, és ez csodálatos érzés :)"

Tehát önző. Neked jó, neked van értelme az életednek, egy ideig még érted rajong... arról nem írtál, a gyereknek jó-e, és egy anyának arra kell főleg gondolnia. Nem arra, hogy nem lesz magányos...

Gyerek a világ legjobb dolga, értelmet ad az életnek.

Rengeteg energiát lehet rá fordítani, erre majd figyeljetek, hogy azért egymásra is jusson.

Mivel vannak megtakarításaid, tanultál, dolgoztál. Ezért úgy gondlom igyekszel felelősen élni az életed.

Mi lesz kérdéssel egy szint felett azért nem sok értelme van foglalkozni.

Ki tudja írásba adni:

- hogy a párjával csak a halál fogja őket elválasztani

- van több évnyi tartaléka ezért a hitelét a futamidő végéig biztosan tudja majd fizetni.

Gondolom ezt még lehetne sorolni. Van aki albérletbe vállal gyereket.

Gyerekednek a nyugodt, figyelmes, szeretetteljes környezetre van szüksége. Ezt tudd neki biztosítani.

Lehetséges, hogy a párod most egy picit megijedt a gyerektől?

""Kicsit hogy boncolgassam, cseppet sem bántam meg, sőt, ha most nem lenne a kislányom, nagyon magányos lennék, most van értelme az életemnek, van kiről gondoskodnom, van, aki megpuszil, megölel, és ez csodálatos érzés :)"

Tehát önző. Neked jó, neked van értelme az életednek, egy ideig még érted rajong... arról nem írtál, a gyereknek jó-e, és egy anyának arra kell főleg gondolnia. Nem arra, hogy nem lesz magányos..."

Igen, a gyereknek jó, közösségben van, szereti az ovit, az oviban is szeretik őt, fejlesztik, hetente 2 zenei foglalkozás van, és minden nap fél óra sószoba, el tudom látni, vannak szép ruhái, van mit enni, van hol lakni, nem a nagy büdös semmibe szültem bele a gyerekemet! Hogy ne lenne jó neki, ha megvannak az alapszükségletei, és érzelmileg is kiegyensúlyozott, szeretetteljes közegben nő fel???

egy pár kérdést tegyél fel magadnak:

tudod e gondját viselni a gyereknek ellátni a napi szükségleteit segítséggel vagy anélkül

ennek a megteremtése mellett meg tudsz marad kiegyensulyozottnak, higgadtnak, hogy a kicsit ne stresszeld, ő se stresszeljen még jobban ne készülj ki idegileg ne legyél depressziós hogy vele kell foglalkozni, így tudod majd a meghitt családi környezetet biztosítani neki? (apával vagy apa nélkül)

Akinek van gyereke. Az tök egyedül képes lett volna végigcsinálni az első pár hónapot?

Etetni, ringatni éjjelente mellette lenni.

Vagy gyerekezik valaki vagy dolgozik. Kettő együtt szerintem nem megy.

Egyedül megy kérdés elég veszett fejsze nyele.Egyedül a baba sem jön össze. Gondolom nem véletlenül.

A gyereknek érzelmi biztonság és stabilitás kell. Ez a legfontosabb. Az az ember, aki meg lepontozza azokat a válaszadókat, akik azt írják, hogy a gyerek értelmet ad az életnek, hát...szerintem ők még nem szülők.

Egy szülő, egy Anya/Apa teljesen másképp gondolkozik. A gyerek tényleg értelmet ad az életnek, van miért felkelni. Ha beteg vagyok, ha lázas, ez mind nem számít. Gyerek nélkül az ágyban lennék, ha gyerekem van, akkor lázasan is kelek hozzá. Ha nincs gyerekem, akkor csak telnek a napok, így amikor bemegyek dolgozni, van egy ember, akinek jobbá szeretném tenni az életét és ezért dolgozok. A gyerek iránti szeretet teljesen más, mindent felülír. De ezt csak azok tudják, akiknek van. Én 18évesen teherbe estem, nem tartottam meg és jól döntöttem. Nem volt semmim, csak egy érettségim. 27évesen újra teherbe estem, akkor már a férjemtől, akivel igaz mélyponton voltunk, de a gyerek újra összekovácsolt minket (igaz csak az azokat a párokat tartja össze a gyerek, akik valóban szeretik egymást). Egy gyerek rengeteg idő, önfeláldozás. És ez nem önzőség (mint ahogy valaki írta), ez zsigerből jön egy Szülőnek, hogy lemond bizonyos dolgokról a gyerek javára. A kislányom becsúszott baba volt, szóval semmilyen szinten nem voltunk rá felkészülve, de kedves Kérdező, van 9hónapod hogy felkészülj és elég rá, és mikor megszületik, mindent tudni fogsz. Hihetetlen, de igaz. Tudni fogod, hogy miért sír, hogy mit csinálj, hogy mikor ébred meg, minden rezdülését. Kár aggódnod, csak az ismeretlentől félsz, de ez az ismeretlen jó dolog, kár megölni..

Én is anya vagyok, és egyet értek abban, hogy a gyerek az életünkben a legcsodásabb, ami történhet velünk. Viszont, oltári nagy felelőtlenség arra buzdítani a kérdezőt, hogy igenis szülje meg egy gyereket, mert sokatok kapcsolatát az hozta helyre! Viszont!!!!! Van az a lehetőség is, ami nem ritka, hogy a meggyengült kapcsolatot nem fogja összekovácsolni, sőt, még inkább tönkre teszi az állandó gyereksírás, a megváltozott rendszer, stb.

Tök jó, és kerek a világ, mert minden egyedülálló szülő azt írja, hogy ha újra kezdhetné is így csinálná, csak kár, hogy a fele nem igaz!!! Nem hiszem el, hogy megtartanák akkor is a babát, ha tudnák, hogy egyedül maradnak! De persze könnyű másnak ezt tanácsolni, hisz ha már megszülte azt a gyereket, úgysem lesz más választása, kénytelen beletörődni, akárcsak a többiek, akikről beszélek. Remélem mindenki megértette, hogy mit akarok ezzel mondani!

ma 14:07 Igen, igazad van, hogy csodálatos érzés a gyerek,s nektek ez megmentette a házasságotok. Csak ahogy a kérdező szavaiból kiolvastam, még ő is bizonytalan abban, hogy fel van készülve egy gyerekre. Sőt, abban sem biztos, hogy a kapcsolata stabil, legalábbis most nem a legjobb.

Oké, hogy a szülők ott vannak, de nem nekik szül egy nő jobb esetben, hanem magának és a párjának. Először ebben legyen biztos.

12:54

Nem ovira meg ilyenre gondoltam, hanem te leírtad, neked mennyi minden a gyerek. Te ugyanazt nyújtod neki? Te nyertél vele; ő nyert veled?