Önzőség úgy gyerek vállalni, hogy talán nem maradunk együtt a gyerek apjával? Aki fiatal szüljön később inkább?

"jó azt hallani, h nem veteted el."

Miért? Ismered a kérdezőt?

23 éves vagyok. az a helyzet ma MA magyarországon, amit az dősebb generációk nem látnak: a mi korosztályunknak 2 esélye van: vagy a szülők nyakára szüli a gyereket vagy albérletbe. vagy vesz egy hitelt házra aminek a vége vagy a szülök nyaka lesz vagy albérlet...

személyszerint nekem csak három olyan ismerösöm van aki nem a szülei nyakán él: egy külföldön van, egynek meghaltak a szülők, egy pedig összeveszett velük, ő a párjával egy másik párral laknak közös albérletben.

ha olyan szakmád van amivel későbbi is könnyen el tudsz helyezkedni akkor vállald be. mert tényleg a megélhetés lehet csak gond...

Én is az érzelmi részétől félnék, nem mástól.

Nem mindenki él albérletben és úszik el anyagilag.

Én is fiatalon szültem (igaz, korán is házasodtam), de nem maradtunk együtt, 2 éves volt a kislányom, amikor szétmentünk.

Gyerek ment bölcsibe, én meg vissza dolgozni, albérletben vagyunk, annyi a szülői támogatás, hogy csütörtökönként továbbképzésre járok, és olyankor anyukám vigyáz a gyerekre, egyébként pedig jól megvagyunk. 1 éve húzódik a gyerektartás, és a gyerekelhelyezés ügye, mert apuka külföldön van, és onnan hátráltatja a dolgokat, de az idő nekem dolgozik, nem aggódom.

Kicsit hogy boncolgassam, cseppet sem bántam meg, sőt, ha most nem lenne a kislányom, nagyon magányos lennék, most van értelme az életemnek, van kiről gondoskodnom, van, aki megpuszil, megölel, és ez csodálatos érzés :)

Egyszer pedig majd lesz egy párom is, aki így fogad el minket, ahogy vagyunk, addig pedig az élet megy tovább .

A koroddal semmi probléma, hisz lehet egy 20 éves nő is érettebb a gyermekvállalásra, mint egy 30. Ez nem korfüggő! A gond ott kezdődik, ahogy a partnered áll a dolgokhoz. Azt mondja, mindig a gyereke mellett lesz. És mi van/lesz veled???? Ha ő a gyermek születése után fél évvel úgy dönt, hogy elhagy téged, akkor mi lesz? Az oké, hogy a gyermekkel majd foglalkozik (bár azért halkan megjegyezném, hogy csak az a biztos, ami elmúlt), de te, te egyedül maradsz? Szerintem túl fiatal vagy még ahhoz, hogy lemondj a szerelemről. Nem hiszem, hogy olyan könnyű lesz majd párt találnod egyedülálló anyaként! Nem mondom, hogy lehetetlen, de nehéz!!!

Én azt tanácsolnám neked, hogy ne csak a közeljövőben gondolkodj, hanem távlatokban is!!!Mi lesz ha ........

Most neked annyiból szerencséd van, hogy ott vannak a szüleid igen.Viszont ne erre alapoz. Én mindig azt az elvet vallottam, hogy az a legjobb, ha az ember úgy gondolkozik, hogy csak magára számíthat.Ne mástól függjünk, hogy majd segítenek. Gondoljunk bele úgy, hogy ha egyedül lennék, akkor is végig tudnám-e vinni.

Mondjuk lehet én gondolkodok rosszul, mert én nem számíthattam nagyon családomra, s 18 éves koromtól magam tartom el.

A másik része, ami aggasztana, ez a mondatod:

"Együtt vagyunk a párommal, nem is attól félek, hogy most elhagy, hanem hogy hosszú távon lelkiekben még tényleg nem vagyunk felkészülve a gyerekvállalásra."

Egy gyerek hosszú távra szól pedig!