Hogy határoztátok el, hogy legyen gyerek? Mindig annyi minden szól ellene, nem?
25 éves vagyok, férjem 30. Már egy ideje azon kattog az agyam, hogy szeretnék kisbabát, pedig mindig úgy beszéltük, hogy még várunk.
Elsősorban az a gond, hogy a munkahelyemnek búcsút inthetek, ha elmegyek szülni(most nem taglalom, hogy miért, de ez biztos). Oké, találok munkát(ha), de az a baj, hogy ezt nagyon szeretem, pont megfelelő nekem, viszonylag okésan is keresek.
A másik persze az anyagiak. Tavaly volt a lagzi, összeköltözés, lakásfelújjítás, stb. Még a gyerekszobát rendbe kéne tenni, kiságy, bútor, festés, babakopcsi, ruhácskák, stb stb, minden rengetegbe van. De ha belegondolok, egyre csak rosszabb az anyagi helyzet, ezelőtt 2 évvel pl többet kerestünk és minden olcsóbb volt, szóval nem valószínű, hogy később jobb lesz.
Ti hogy határoztátok el? Vagy csak jöjjön, amikor akar? Úgy érzem ez túl nagy döntés. Szabad egyáltalán bevállalni, amíg nem biztos benne az ember? Lesz olyan, mikor teljesen biztos leszek?
egyidős vagyok veled, de 30 körülre tervezem a babázást. akkor sincs még lekésve az ember lánya semmiről, 5 év alatt össze lehet hozni neki egy gyerekszobát, kellékeket. addig olvasgathatsz témába vágó könyveket, készülhetsz a harci feladatra lélekben :)
nem vágnék bele csak úgy, ahogy lesz úgy lesz-alapon. tervezem, h elmegyek előtte kivizsgálásokra, konzultálok nőgyógyásszal, érdekelne egy szakvélemény is.
ameddig nem vagy biztos benne, addig védekezzetek. én csak akkor szeretnék majd gyereket, ha tudom, h akkor és ott semmi más nem kell jobban mint egy apróság. ameddig más is leköt, és úgy érzem, h kimaradok valamiből, addig nem ugranék bele.
de ez csak az én szerény véleményem, illetve 5 éves tervem :)
Hú, hát ugyanígy voltunk mi is 25 és 30 évesen. :) Köztünk is 5 év van.
Végül vártunk még egy kicsit, elrendeztük amit akartunk, és 32-37 évesek voltunk, mire úgy gondoltuk, h nagyjából minden rendben, és jöhet a baba... és szerencsére úgy is lett :)
Amíg nem vagytok biztosak benne, hogy babát szeretnétek, addig ne vágjatok bele (az anyagi háttért most ne nézzük) lélekben és fejben dőljön el elsőnek, hogy igen akarok/unk.
Nálunk úgy volt, hogy én éreztem babát akarok, beszéltem erről a férjemmel, hogy ő is készen áll már rá, vagy nem. Készen állt. És hát belevágtunk. :)
Pedig akkoriban csak ő dolgozott, ennek ellenére jól megéltünk.
Annyi, hogy nekünk volt segítség sógornőméktől, mert náluk már van 2 gyerek így kaptunk tőlük kiságyat, babakocsit, ruhákat stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!