Mi a tisztelet, és minek kell tisztelni a családtagokat, ha nem érdemlik meg?

10.

Bocs,nem fejeztem be,szóval:

A primitív és nem gondolkodó ember reakciójának tartom azt,ha egy olyan emberre,aki nap,mint nap,állatias mivoltjában lealacsonyodva részegen és a környezetét nem tisztelve mutatkozik meg,még azt meri mondani valaki,hogy az ilyen embert tisztelni kell.

A tiszteletet ki kell érdemelni, véleményem szerint.

Simán tisztelheti a szülő akár a kiskorú gyerekét, nem "felnéz rá" értelemben, hanem pl. becsülve valamely tulajdonságát: "Fiam, tisztellek azért, mert mindig befejezed, amit elkezdesz".

A szülő iránti "kötelező tisztelet" engem mindig hidegen hagyott. Ez nem így megy, ahogy arra sem esküdhetek meg, hogy valakit mindig szeretni fogok, ez van vagy nincs, nem kezelhető akaratlagos dologként. Ha a szülő felneveli a gyereket (ami, ugye, nincs meg minden esetben), azt lehet értékelni anélkül, hogy az adott személy iránt kifejezetten tiszteletet érezzünk. Az embernek kijáró tiszteletet megkaphatja, a valódi mély érzés viszont nem így működik, az van vagy nincs.

12-essel egyet tudok érteni minden tekintetben,kivéve az "az van vagy nincs" részekkel (ebből kettő is volt).

Mert véleményem szerint ha VAN,akkor az marad is. Főleg a szeretetnél,hisz az örök.Ha igazi.Szóval igenis meg lehet esküdni arra,hogy Valakit mindig szeretni fogsz igaz érzések esetében.

De a tiszteletről sem tudom elképzelni,hogy Valaki évekig méltó volt arra,hogy tiszteld,az bármit tesz,nem másítja meg a múltat,s a már kivívott tiszteletet,mert az van és kész.

Ezek egyébként elég ritka (ha igaz és mély) érzelmek,de 1-2 Mindenkinek az Életébe kell. Legalább 1-1 akit igazán tisztelsz s akit igazán szeretsz.

1.A tisztelet egy olyan fogalom,amit nem nagyon lehet definiálni.Tiszteletem annak,aki valahogy megtudja ezt magyarázni.

2.Senkit sem kell instant tisztelned:)Ha a szüleid nem szolgálnak rá,akkor nem kell.A tisztelet és a szeretet bár nagyon mások,annyi közös mégis van bennük,hogy egyiket sem lehet csak úgy "instant". Mind a kettőt ki kell érdemelni.

3.NEM KELL!Ez megint csak annyi,hogy aki nem szolgál rá,azt nem kell,hogy tiszteld.

4.Ha egy kicsit is jó szülők,akkor igen.Vagy legalábbis tiszteletben tartják a véleményedet,a hozzáállásodat a világhoz.

Egyébként próbáltál már beszélni velük mind az alkoholizmusról,mind a tiszteletről?

Tisztelned valakit nem kell,nem kötelező.Ha úgy érzed,a viselkedésével és a cselekedeteivel rászolgált a tiszteletre,ha érzel egy belső késztetést arra,hogy felnézz rá,hogy tiszteld,akkor érdemli meg.

A tisztelet maga egy érzés,ami arra ösztönöz,hogy a másikat kicsit többnek lássuk magunknál.Mintha egyfajta eszmei piedesztálra emelnénk gondolatban.Mintha biztosak lennénk a másik fölényében érzelmileg,szellemileg,értelmileg,minden értelemben.

Igazán én azokat az embereket tisztelem, akikre képes vagyok felnézni. Akire pedig (szerintem!!) érdemes felnézni, mindenképpen egy olyan ember, aki vállalja a felelősséget a tetteiért, a hibáiért, az érzéseiért. Amennyiben hibázik, akkor nyugodt lelkiismerettel képes azt mondani: "Igen, hibáztam. Bocsánat."

1. Kérdésed kiváló. Amennyiben kapsz rá választ, kérlek, szólj nekem is! :)

2. Instant? Sajnos nem értem...

3. Nem biztos, hogy a kedvességnek mindenképpen benne kell lennie az "egyenletben". Az én környezetemben is akad olyan ember, akit legszívesebben olykor bokán rúgnék. Ennek ellenére ez az abszolút nem kedves személy nálam kiérdemelte a tiszteletet. Ettől függetlenül aligha kedvelem.

4. Ez egy nagyon jó kérdés. Kérdezd meg tőlük! De tényleg!

A tisztelet egy elvont fogalom, mint a szeretet, becsület, dicsőség.

Itt talán megérted a lényegét:

[link]

Én még hozzátenném ezt a kis történetet:

"A gyerkőc kifogásolta, hogy miért a nagypapának tálalnak először, miért nem neki. Másnap nem kap vacsorát, mire nagyon megdöbben. Erre az apja:

Apa: Aki nem dolgozik, az ne is egyék.

Gyerek: De hát én még nem tudok dolgozni.

Apa: Na látod. Te még nem tudsz dolgozni, nagypapa meg már nem tud dolgozni. Ezért kap ő először.

Nos, ez is egyfajta tisztelet."

SZia a kérdésedre a válasz nagyon egyszerű

Elsősorban el kell különíteni a tisztelet szót, magától a tisztelet adástól.

A tisztelet egy érzés melyet valaki iránt érzel akinek valamilyen tulajdonságát nagyra értékeled, sokra tartod. Lehet ez bármi a szakmai tapasztalata az életkora bármi.

A tisztelet adás olyan viselkedési forma ahol a nagyrabecsülésedet mutatod ki.

Sokan keverik a kettőt,de a lenyeg hogy nem kell tisztelned valakit ahhoz hogy úgy viselkedj vele mintha tisztelnéd. Sok esetben idegenekkel is tiszttelet teljesen viselkedünk, mert nem ismerjük tulajdonságait és ezért nem akarjuk megsérteni azzal hogy elve feltételezzük róla hogy nincs olyan értéke ami belőlünk tiszteletet válthat ki. Illetve ezen viselkedés forma ma már kultúránk részét képezi.

Későbbiekben természetesen a ezen viselkedési formák elkophatnak, vagy megerősödhetnek, ahogy egyre jobban megismerjük az illetőt, de sok esetben az ezzel járó viselkedési formák elhagyása sértődéshez vezet az erre érzékeny személyekben, mert (akár tudat alatt is) úgy vélhetik hogy telenézed, kevesebbre értékeled őket.