Mért utálják olyan sokan a családjukat, családtagokat? (közvetlen rokon)

A család NEKED a legfontosabb dolog az életben. Nem mindenkinek.

(Nekem is, de nem fogom azt állítani, hogy ami nálam normális, annak másnál is annak kell lennie.)

Te meg lehet, hogy túlzásba viszed, a "megőrülök, ha valakivel rosszban lennék"-et.

Te szeretnéd az anyádat ha ő csak azt szeretné benned hogy lehúzhat pénzzel? Szeretnéd benne hogy adóssággal kezdheted a felnőttlétet?

Vagy szeretnéd az apádat akitől kisgyerekként menekülni kellett,mert alkoholista volt?

Kell még magyaráznom hogy miért utálom őket?

25/N

Nagymamámat többek között azért nem tudom hosszú távon elviselni mert anyut úgy ugráltatja mint egy kisgyereket pedig 47 éves és folyton lehúz minket pénzzel,pedig annyi nyugdíjat kap mint az anyukám fizetése és az enyém összeadva.Egyszerűen nem tud bánni a pénzzel.

Apám pedig elhagyta a családunkat még kiskorunkban,anyukám önbecsülését teljesen tönkretette,alig fizetett gyerektartást és már több mint 5 éve nem nézett felénk sem.Ugyan miért szeretném?Soha életemben nem kaptam tőle szeretetet csak verést.Ja,meg tizenhetedik születésnapomra egy kaktuszt.A huszadikra csak egy doboz cigit vágott hozzám.A családunkat nem mi választjuk hanem beleszületünk és ezzel együtt kapunk olyan embereket akik vagy részben vagy egészében összeférhetetlenek velünk.És mi hiába alkalmazkodnánk ha a másik viszonzásképpen még ennyire sem hajlandó.26/N

Nekem is a család a legszentebb és a legfontosabb. A férjem, a fiam és a testvéreim és a családjaik. A szüleim sajnos részei ennek a körnek. Apám ugyan már meghalt, de egyébként sem lenne az, anyám pedig olyan akitől jobb távol maradni, különben csak magunknak ártanánk. A rossz tapasztalataim ellenére azt mondom fontos a család. Örülök, hogy legalább a testvéreim olyanok amilyenek, és itt vannak nekem. Nem is tudom mi lett volna velem nélkülük. Sajnálom akinek egy normális ember sem adatik meg a családjában, akivel segíthetik egymást.

Egyébként mi is szőrösszívűnek tűnhetünk sokak szemében, de úgy vagyok vele hogy majd ha végig csinálták azt amit mi, akkor ítélkezzenek. A kompromisszumokhoz pedig legalább két ember kell. Nem mindig talál az ember olyat aki vevő rá. Aztán már szépen ő is leáll, úgy dönt jobb a másik nélkül. A saját élete miatt. Sajnos nem mindig jó a vége a dolgoknak mint a mesében. Örülj, hogy ezt nem tapasztaltad soha.

Tudod vannak családok, ahol egyszerűen lehetetlen feszkó nélkül élni. Édesapám szülei például ilyenek. Soha nem voltak igazán nagyszüleim, soha nem játszodtak velem 1 percet sem. Rengeteg vita, veszekedés elindítói voltak, a szüleim mégis számtalanszor megbocsájtottak, továbbléptek...Mostanra azonban már akkora sz.rt kavartak, hogy ezen már nem lehet túl lépni, a legeslegjobb jóindulattal sem. Én pl. már évek óta nem láttam őket és nem is nagyon szeretném...

Viszont a család számomra is szent és sérthetetlen. A szüleim, a párom, a párom szülei aztán majd amikor lesznek a gyermekeim. Nem tudok elképzelni olyan dolgot amit ne tudnék megbocsájtani egy gyermekemnek. A páromnak is fontos nagyon a család, így valószínűleg én is begolyóznék ha köztünk lennének feszültségek. Ahogy a család, az anyosómékkal való kapcsolat is szent számomra...

Tehát kérdező néha nem lehet a dolgokat "kompromisszumokkal"megoldani, néha ennél sokkat több kéne. Egy kompromisszumhoz meg legalább két ember kell. Egyedül hiába akarok kompromisszumot kötni, ha nincs partner hozzá...

Remélem érthető amit mondani akartam.

A rokonainkat nem tudjuk megválasztani...

22-L

Ha a testvéred olyat tenne ami miatt a családnak szégyellnie kellene magát és sok-sok pénzbe (millióba) kerülne, utána több pénzt kérne, met ő tanul...és neked meg 5öd annyiból kellene tanulnod, mint neki akkor szeretnéd?

Vagy pl. anyum felőli mamámékat szeretem, mert foglalkoznak velem, segítenek, kérdeznek, míg apám felől még egy születésnapi köszöntést sem kapok...csak mindig a rosszat...örülj neki, hogy jó családod van, ahol sem kivételezés sem más rossz nincs.