Nagyon bűntudatom van és el vagyok keseredve, valaki segítene?

én és nővérerem is effektíve apa nélkül nőttünk fel, de mi soha nem hisztizünk hogy nekünk miért ilyenünk olyanunk stb.(úgy se kaptuk volna meg szerintem, ha lett volna pénzünk is rá). így lettünk nevelve, hogy legyen jó ami van.

azt tudod csinálni, hogy elmész dolgozni(elsősorban a diákmunkára gondoltam) és beleadsz az otthoni költségekbe és magad is meg tudod venni amit szeretnél.

Ne haragudj, de miért nem éled a saját életedet?

Attól, hogy a szüleid és az anyád élete rossz volt a tiéd még lehet jó. Foglalkozz saját magaddal és ne a múlttal.

Fiatal vagy mi az istennek foglalkozol mások múltjával?

Eleve anyukádat sem értem, ha kicsi voltál még amikor apukád lelépett miért nem kezdett új életet, lehetett volna új családja, szülhetett volna 2. gyereket. Valószínűleg tőlük jön ez az emlékezés és önsanyargatás.

Nincs egyedül azzal a gondolattal, hogy édesapja ön miatt (gyerek miatt) hagyta el családját. Ezért pl. minden filmben, ahol a történet szerint válásra kerül sor: tisztázzák a gyerekkel, hogy nem miatta van. Jó esetben a válás szóba kerülésekor, rosszabb esetben később. Persze a legrosszabb eset az, ha ez elmarad.

Ha belegondol: mi olyat tehet egy kisgyerek, hogy miatta elhagyja valamelyik szülő a családot? A világ legelevenebb, legrosszabb gyereke sem okozhatja ezt. Úgyhogy kizárt, hogy ennek oka ön lett volna kisgyerekként - akárcsak részben is.

Édesanyja, Nagymamája neheztel önre? Mondtak ilyet, vagy csak ön érzi úgy, hogy okuk lenne rá? Ha ez nyomja a lelkét, akkor legegyszerűbb ezt kibeszélni magából. Ha netán nehezteltek is valamennyire emiatt - valószínűleg a szeretet nem engedte ezt -, akkor most biztosan meghatja őket, hogy fiatal felnőttként megváltozott a gondolkodása, érett lett. Valószínűleg még sajnálni is fogják önt, hogy miattuk (is) szorong.

Legyen hálás nekik és amennyire módja van rá segítsen be a család mindennapi feladataiba. Azt biztosan inkább számon fogják tartani, mint "gyerekes" viselkedését. (Ha ugyan számon tartják.)

Adjon erőt önnek az a cél, hogy hálából segíteni kell családját, de rossz lelki állapotban ez nem fog sikerülni. Aztán ha saját családja lesz, akkor átérezve belátja majd, hogy a kisgyerek nem tudja elüldözni a szüleit. Sőt!

Mit gondolsz, miért érzel így, miért van benned ez a lelkiismeretfurdalás? Azért mert így neveltek, ezt nevelték beléd, hogy te vagy az oka ezeknek a dolgoknak.

Miért vannak ezek a gondolatok benned? Mert ezt hallottad, lehet hogy még most is ezt hallod nap mint nap: megkaptál mindent, pedig milyen nehéz, apa nélkül, mindent neked adtunk, stb. stb. stb. Benned pedig gyűlik a szégyen, a lelkiismeretfurdalás, stb. stb.

Felejtsd el!

Azért költöttek rád, mert, egyrészt minden szülő azt szeretné, hogy gyeremekének a legjobb legyen. Minden szülő azért dolgozik, hogy mindent meg tudjon venni a gyermekének, amire szüksége van, vagy amit szeretne megkapni.

A te anyud és nagymamid is ezért dolgoztak, csak nem igazán tisztességes dolog tőlük, hogy közben pedig lelkileg tettek tönkre.

Felejtsd el, ahogy írják is itt, amikor lehetőséged van, menj el te is a suli mellett dolgozni, egyrészt akkor majd látják, hogy te is igyekszel, másrészt meglesz az az örömöd, amit ők is éreznek valójában, csak nem beszélnek róla, amikor valamit meg tudnak vásárolni: ezért a valamiért én dolgoztam meg! Ez egy nagyon jó érzés, igyekezz mielőbb megismerkedni vele! És légy boldog!:))))

Legfőbb és legegyszerűbb tanácsom: ÍTÉLKEZNI TILOS! Saját magadat se ítéld meg. És akkor egyszerűen nem lesz ez a bűntudat benned. És a családtagjaidat se ítéld meg. Még az apukádat se. Elmúlik a gyűlölet, ha nem itélkezel. Ha nem itélkezel, nem lesz mit megbocsátanod, és nem lesz mit megbánnod. Istené az ítélet. Mindezeket nem a magam fejéből írom, hanem egyrészt keleti bölcsek, másrészt a kerezstyén vallás tanításaiból hoztam össze.

Ha bárki mindezekkel ellenkező dolgokat mond neked, pl. hogy te vagy a hibás mindenért, egyszerűen legyél tudatában, hogy az NEM IGAZ.