Akik anyósékkal laknak, hogy bírják?

Szerencsére jól kijövünk. Nem voltak problémáink.

Nemrég költöztünk hozzájuk (február) mert felújítjuk a házunkat, és lehetetlenség lenne most otthon élni.

23/N

Mi két évet laktunk náluk építkezés alatt. Nem volt gond, mert rendesek, de azért voltak súrlódások az együttélés miatt. Nagyon más az életritmusunk. Persze mi alkalmazkodtunk többet, mert mi voltunk a vendégek. Mihelyst lehetett azért mentünk külön, bár még nem volt teljesen kész az otthonunk. Én ha kicsit felhúztam magam mindig azt mondogattam, hogy "nem kell albérletet fizetni, nem kell albérletet fizetni" :) Ha rossz lett volna a kapcsolat akkor elmentünk volna persze, de így tényleg jól jött a segítség, nem kértek a rezsibe sem, az ételt is sokszor állták ők, minden pénzt költhettünk a házra. Mióta külön élünk azért felhőtlenebb a kapcsolatunk. Ugyanakkor akkor ismertük meg igazán egymást, akkor csiszolódtunk össze, lettem teljesen családtag. Tehát az is jót tett a kapcsolatunknak, hogy együtt éltünk, az is, hogy különköltöztünk :)

28-29 éves voltam akkor.

A barátnőm imád nálunk lenni, a szüleimmel remekül kijön

Nekem viszont meg se fordult a fejembe hogy az anyjával 1 másodpercnél többet egy légtérbe töltsek ...

szerintem ezzel mindent elmondtam ki így ki úgy.

Zárójelben azért annyit megjegyeznék, hogy barátnőm anyja azért utál mert a lánya engem szeret . :) :D