Megbántódnál ha a párotok kb. azt mondja, hogy a te apádnak kellett volna meghalni nem az övének?

Szerintem csak a gyász beszélt belőle.

Nem szép gondolat, de emberi..

Nekem a sógorom halt meg, mikor a kisebbik unokahúgomat várta a nővérem, a nagyobbik is csak kettő volt. A halála után két nappal láttam egy kisebbségi családot, az apa ordítozott a kb. 2 éves gyerekkel hogy "szedjed már a lábad te id.óta.." Na akkor legszívesebben odamentem volna és szerte szét verem. Annak a szerencsétlen gyereknek ilyen apa mellett kell felnőnie, míg a sógorom nagyon jó apa volt. Szóval valamilyen szinten én megértem a párod, hogy így reagált.

Majd ha picit túl van az édesapja elvesztésén beszélj vele. Biztos bocsánatot fog kérni. De most inkább légy mellette feltételek nélkül.

Nehéz dolog a gyász, de én is amondó vagyok, hogy mindkettőnknek vannak elhunyt szerettei, mindkettőnknek voltak ebből kifolyólag nehéz időszakai, ellenben ha a párom elveszítené az édesapját, az engem is nagyon megviselne, nyilván nem annyira, mint őt, hiszen az ő édesapja, de nekem is az életem része volt, osztoznék a gyászban.

Rosszul érintene, hogyha a párom úgy adná ki a fájdalmát, hogy engem bánt, én is igyekszek erre odafigyelni, a legmélyebb gyászomban is. Ez kb olyan, mintha a párom tökéletes lenne, csak ha havonta egyszer elmegy szórakozni és iszik, akkor utána agyba főbe ver, de nem gáz, hiszen szegény csak ivott és úgy is ritkán van ilyen... Jó, ez azért durva hasonlat, de szerintem éppen hogy szeretetben és tiszteletben kellene együtt lennünk és nem egymásnak esni ilyen "sértésekkel".

Mondd el neki őszintén az érzéseidet, valószínűleg nem gondolta hogy ez neked ennyire betalál, nem hiszem hogy bántani akart, ha amúgy tudja hogy nem jó a kapcsolatotok apukáddal. Ne vagdalózz és ne akarj veszekedni vele, csak bújj oda hozzá és mondd el neki, hogy nagyon sajnálod ami történt, de ezzel téged megbántott és akármilyen is az apukád, azért mégis csak ő az apukád és rosszul esik, hogy a halálát kívánja úgy mond.

Én ezt tenném valószínűleg.

Ezt most szerintem ne vedd fel. Persze nem volt szép, hogy ezt mondta, de amúgy biztos nem gondolná így, hogy apukádnak meg kellene halnia. A gyász és az azzal járó mérhetetlen fájdalom és veszteség kicsit elveszi az ember eszét, ilyenkor nem lát mást, csak a bánatot.

Nekem egy éve halt meg a Nagypapám, aki felnevelt, ő állt hozzám a világon a legközelebb. Bár nem mondtam ki, de én is láttam magunk körül embereket, akikről azt éreztem, hogy miért nem inkább ő. Ma is rettenetesen hiányzik, míg ezekkel az emberekkel (bár ugyanúgy akár a saját rokonaim is) semmi kapcsolatom nincs. Őt meg idejekorán elszólították, pedig rengetegen szerették és számítottak rá mindenben. Sokszor igazságtalannak érezzük, van, hogy az is. De ezt ne hánytorgasd fel neki, hogy így érzi. Kimondania persze nem kellett volna, de érthető. Legyél mellette, vészeljétek át ezt a számára rettentő nehéz időszakot, aztán majd talán egyszer beszélj róla. De most vedd úgy, mintha nem mondta volna.

Ha komoly a kapcsolat, biztosan nem hagynám el ezért, de amint lehetőség nyílna rá, megbeszélném Vele, hogy ezzel nagyon megbántott és gondolja meg miket mond...stb.

Persze ha többször is előfordulna, nem biztos, hogy el tudnám nézni.

24n