Hányszor mondtad a gyerekednek hogy eltartod őt?

Pedig ez minden szülő szájából elhangzik, ha más nem, abban a formában: "Amíg az én kenyeremet eszed..."

Ennél csak az jobb, mikor apám azt mondja, mi tettük tönkre az életét, miattunk nincs pénze, stb. Mert ugye én kértem, hogy vállaljanak három gyereket...

11

Nagy tévedésben vagy, nem minden szülő szájából hangzik el ez a mondat. Amit apukád mond pedig pláne nem.

Nekem egyszer mondott ilyet apukám, 20 éves voltam akkor... éppen veszekedtünk, és akkor mondta, szerintem már megbánta és nem gondolta komolyan - de nem is volt jogos tőle, mert főiskolás voltam még akkor, jó átlaggal és pénzt nem kértem tőlük soha, úgy hogy otthon laktam kijöttem az ösztöndíjból. Emlékszem annyira rosszul esett, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy keresek valami munkát és elmegyek otthonról. Egyébként szintén egy amolyan "amig az én kenyerem eszed" jellegű beszólás volt.

Most már 22 éves vagyok, dolgozom pár hónapja, de otthon lakom. Mivel nincs párkapcsolatom, így nem látom értelmét, hogy albérletbe menjek, akkor már inkább spórolok, hogy később ha meg van a megfelelő partner lakást/házat tudjunk venni. A szüleimmel többször átbeszéltük a dolgot, én úgy terveztem majd hazaadok valamennyit, ők minden alkalommal megmondták, hogy nem kell hazaadnom. Tudják mennyit keresek, de azóta se mondták, hogy adjak belőle. Természetesen ha látnám, hogy romlik az anyagi helyzetünk kérniük se kéne és beszállnék a költségekbe. Szóval lényegében dolgozom, de most is a szüleim tartanak el, bár a luxus kiadásaimat ( ruházkodás, kozmetikai szerek, szórakozás) magamnak állom 16-17 éves korom óta, hol diákmunkából, hol öszöndíjből, most pedig főállású keresőként. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy ez a legtöbb családban nem fenntartható állapot, de nálunk jelenleg ez anyagilag nem jelent problémát. Nem lehet, hogy romlott a családotok anyagi helyzete, és emiatt vágja anyukád ezt egyre többször a fejedhez. Valószínű itt az alkalom, hogy újra átbeszéljétek ezt a témát, lehet eljött az idő, hogy hazaadj valamennyit a fizetésedből vagy akár különköltözz!

nekem anyum sztem soha nem vágott ilyet a fejemhez. mikor közeli ismerősökkel beszélgettem ilyen témáról, akkor mondtam néha, h anyukám tart el.

mondjuk már egyetemista korom óta megkeresem magamnak a ruhára, sminkre, szórakozásra valót, pofátlanságnak éreztem volna már 19 éves fejjel is, ha ilyesmire kérek tőle, amikor felnőtt, munkaképes ember vagyok.

nagyobb kiadásokban kérhetek tőle segítséget, de mindent igyekszem viszonozni. nálunk úgy működnek ezek, h mindenki úgy segít a másiknak, ahol tud. a valamit valamiért elv érvényesül.