Mit kellene tennem? Nem ismerek magamra!

Ebben a mondatodban kell keresni az okokat/válaszokat/megoldást:

"Anyukámmal nemtudok beszélni, hogy vigyen pszichológushoz, Ausztriában dolgozik, apám szarik rám, és amúgyesem hisz ilyenekben. "

Nagyon úgy tűnik hogy azért viselkedsz így, mert nincs mögötted egy felelősségteljes, szertő, oltalmazó szülő. :( Nagyon szomorú. Lehet hogy te most erre rávágod, hogy "á, nem a szülők hiánya miatt.., nem érdekelnek", de hidd el, egy szülő szerepe nagyon fontos egy gyerek életében, és egy kamasz, tinédzser életében is.

Jó nevelés, szeretet és figyelem nélkül nem maradsz a jó úton és elkezdesz furcsán viselkedni, inni, cigizni.. "roncsolni" magad.

Én azt tanácsolom hogy mindenképpen kérjél segítséget valakitől. (Iskola pszichológus, védőnő) Esetleg nincs nagymamád, nagypapád akikhez költözhetnél vagy gyakran meglátogathatnád őket?

Apukád miért szarik rád?

Muszáj lenne valakivel szoros kapcsolatban lenned. Lehetőleg egy családtaggal, egy felnőttel.

Nos, de igen, kamaszkor IS...Tehát megnyugodhatsz, nem olyan rettentő nagy baj, ki fogsz lábalni belőle.Kicsit mindenki megsínyli ezt az élet szakaszt, van aki jobban, van, aki kevésbé.Aki elég törődést, biztatást kap, aki mellett van egy bölcs, figyelmes személy, akivel megoszthatja a gondolatait, aki segít az önismeretben, a célkeresésben annak könnyebb dolga van és nálad itt a probléma gyökere szerintem, hogy a családban ezt nem kapod meg.Most, amikor a legjobban kellene, nincs melletted olyan szülő, aki igazán törődne veled.Az viszont jó, hogy legalább magadtól is tudod, amit csinálsz most, az nem helyes.Szerintem hallgass erre a bölcs megérzésedre és többet ne tegyél olyat, amit nem látsz jónak, hasznosnak, így majd a saját bölcsességed vezet ki ebből a kétes időszakból, tehát igenis legyen önbizalmad, mert arra kell gondolnod, te különbséget tudsz tenni jó és rossz között.Vannak azonban fiatalok, akik nem tudnak és ők végleg elkallódhatnak.

Ne lökd el magadtól az embereket mert most nagy szükséged lenne olyanokra, akikkel jól elbeszélgethetsz, de pozitív személyiségekkel társalogj inkább és ha lehet, idősebbekkel, tapasztaltabbakkal, ha van kedves rokonod, azzal próbálj minél többet lenni.Most az önismeretedet kellene fejleszteni, erre egész jók a különféle hobbik.

Nos, és még az is fontos lenne, hogy menj el orvoshoz, háziorvosodhoz először is, mert többféle oka is lehet a szapora pulzusnak és egyéb tüneteidnek!

A pszichológust majd hagyd a háziorvos után, ha még szükség lesz rá.Ha van iskolapszichológus, ahhoz is elmehetsz, az nem is kerül semmibe.

Egyébként igen, voltam hasonló helyzetben, elég zűrösen telt a tinikorom, sajnos velem sem értek rá eleget foglalkozni és visszatekintve úgy látom,több szülői törődésre(nem számonkérésre, hanem nagy beszélgetésekre, biztatásra, dicséretre)lett volna szükségem.Én rengeteget vagyok a nagylányommal, mivel háztartásbeli vagyok, mindig sokat foglalkoztam vele.És talán ennek köszönhető, hogy a tinikora viszonylag zökkenőmentesen telt.

Egyébként ez a cigizés, ivás lehet egy tudat alatti figyelemfelkeltés is("rosszat teszek, hogy figyelj rám!"), vagy lehet unalomból is.Mivel írod, hogy nem érdekel igazán semmi, viszont mivel semmi nincs, amit szívből csinálnál de nyilván valami érdekességre vágysz, így marad a cigi, meg az ivás.Na ezért mondom, hogy valami hobbi kéne, de azt neked kellene kitalálni, mit csinálnál viszonylag szívesen.Talán segítene, ha kipróbálnád magad különféle területeken.

Egyébként az is lehet, hogy depressziós vagy.A tinikorral járhatnak hormoningadozások, ami kiválthat depressziót és egyéb kellemetlen testi tüneteket, nos ezért is javaslom a háziorvos felkeresését!

Ha nem lenne felelősségtudatod, nem tetted volna fel ezt a kérdést és nem zavarna hogy a viselkedésed rossz irányba változott.Gondolkozz el ezen is bölcsen és meglátod, milyen sok jó tulajdonság van benned!

Apukád leszid, ha rossz jegyet szerzel?Látod, mégis csak érdekled őt valamilyen szinten, mert ha nem érdekelnéd, valószínű, csak megvonná a vállát és menne tovább.Csak sajnos elég hiányosan fejezi ki a törődését.

Azt mondja, ne foglalkozz a dolgokkal, amik bántanak.Nos, ez is egy vélemény, ezt is meg lehet fontolni...

Apukád szerintem szeret téged, csak nem úgy, ahogyan te szeretnéd.

Ha úgy érzed, hogy nem figyelnek rád, akkor figyelj oda te másokra!Majd meglátod, milyen hasznos ez.Rengeteget tanulhatsz, fejlődhetsz lelkileg is az által, ha segítesz másoknak , figyelsz másokat, elgondolkozol a természetükön, életükön és azon, amiket mondanak, azon, hogy miért olyanok, amilyenek és mit miért csinálnak.Ezáltal te is kapsz valamit.

Látod, te is elvárnád, hogy nagymamád menjen el hozzád.Lehet, hogy ő meg téged vár, mert talán neki is van olyan nehézség az életében, mi miatt luxusnak találja hogy kimozduljon, vagy csak ő is fásult, vagy beteges.

Apukád meg lehet, hogy szintén nem kapott annak idején elég figyelmet a szüleitől, vagy ő is régen kapott már igazi törődést és figyelmet, azért lett kissé nyers a természete.Hasznos lenne, ha megpróbálnád felismerni az ilyen rejtett összefüggéseket.Sok "kincsre" lelhetsz ez által.Ha kicsit megpróbálsz túllátni önmagadon, a magad bajain, jobban meg fogsz érteni mindent, boldogabb lehetsz.

Merre laksz?

"ha kicsengetnek óráról szerintem még feljebb megy, elkezdek szédülni, szinte már pánikrohamom van, hogy mi történik majd szünetben" Miért félsz a szünettől, mi történik olyankor,mi ér?