Apám alkoholista. Anyám vele iszik néha. Ez annyira dühít, hogy néha magamra sem ismerek. Mit csináljak velük?

rendes családunk van, szép lakásunk, van egy csomó jó cuccunk, nem vagyunk lepukkantak, meg semmi. apám, amikor nem iszik, teljesen normális ember, mindenki dicséri, hogy milyen helyes apukám van, kb azt hiszik, tökéletesek vagyunk. aztán hazajön, és elkezd inni. senki nem gondolná, de egy agressziv állat lesz belőle. csapkod, borit, ordit, ugy kb. 10 éve még anyámat is ütötte (persze anyám akkor is vele ivott). hárman vagyunk tesók, én vagyok a legkisebb, nővéreim már nem élnek itt. a helyzet változatlan. apám vedel, anyám társul. a különbség az, hogy ha nincs itt fater, akkor anyám nem iszik, egy kortyot sem, és tündér háziasszony lesz belőle. apám pedig soha nem birja megállni, hogy ne igyon. lassan már ugy tekintek rájuk, mintha skizofrének lennének. az egyik oldalukat imádom, igazán, mert anno jó szülők voltak (bár kérdéses, melyik jó szülő hagyja, hogy a gyerek zokogva végignézze, ahogy egymást püfölik). lényeg, vannak szép napok. de a másik oldalukat már annyira gyűlölöm, annyira rühellem, annyira meg tudnám őket verni, falhozbaszni, térjenek már észhez, fogalmuk sincs arról, hogy mit tesznek a családdal. az összes energiámat abba fektettem, hogy anyámon keresztül közelitsem meg apámat, mert valójában szeretik egymást. folyamatosan elmondom neki a tényeket, hogy mik a következményei az alkoholizmusnak, hogy nem egy ember halt már bele, hogy mennyi család ment tönkre, és hogy hova vezet. lassan kezdem úgy érezni, hogy anyámon ez egyszerűen átfolyik. apám elé már rég nem álltam oda, mert annyi a válasz, hogy " a saját életedet tegyed már rendbe, te hülye majom gyerek". nem fogja fel, hogy éppen ezt akarom. már minden este zokogok, begubóztam. senkivel nem beszélem ezt meg, eléggé szégyellem őket, magamat is. elkezdtem erősen undorodni apámtól, anyámtól. rég valamelyik nővéremmel élnék, ha nem félteném őket. de közben én megyek tönkre, teljesen.