Igaza van anyámnak?

17 éves lány vagyok, 11.-es. Idén előrehozott érettségit teszek angolból, és ugye emellett a 11. nem a legkönnyebb év, ráadásul elég messze járok be suliba is, így korán kelek és későn végzek. Ha már fáradt vagyok, megcsináltam a házit stb. akkor olvasok vagy leülök gépezni egy kicsit. Nagyon szeretem a rockzenét, általában Nirvanát, Guns N Rosest, Slasht meg ilyesmit hallgatok, és nem is túl hangosan, azért tekintettel vagyok a családomra, de anyám már színpadiasan forgatja a szemeit, ha csak meghallja vagy meglát rajtam egy együtteses pólót, és patáliát csap, hogy ez ilyen meg olyan vad meg rossz, miközben apám is ilyesmiket hallgat... Szóval szerinte az, hogy ilyen sokat gépezem (? ez annyit tesz, hogy ugye tanuláshoz is gyakran kell már, és közben be van kapcsolva a Facebook, de nem nézegetem, és a chatre se szoktam bejelentkezni, csak ha a barátommal akarok beszélni, mert ő meg dolgozik és nagyon ritkán tudunk beszélni, meg tanulás után néha bekapcsolom, de amúgy tényleg nem szoktam gyakran), meg hogy az a zene, amit hallgatok, az hatással van az agyamra, és emiatt van, hogy nagyon le vagyok fáradva, meg az én hibám, hiszen én vállaltam az előrehozott érettségit, jó ezt nem ilyen durván mondta, de a lényege ez volt. És mikor rendetlenség van a szobámban, akkor még jobban kiakad, hogy nem hiszi el, hogy nincs időm rendet tenni meg ilyenek, és vegyem kiváltságnak (?) hogy ott lakhatok, mert az én szobám a tetőtérben van, ahová külön lépcső vezet, és itt csak én vagyok meg egy fürdő, szóval kvázi külön lakom, de egyébként meg nem is tudnánk máshogy megoldani, mert tesóim is vannak, a többi szobában ők laknak.

Mindent összefoglalva, anyám most azért haragszik rám, mert 1.: nem mindig van rend nálam, 2.: előrehozottazok, 3.: az én hibám a túlfáradás, mert rockzenét hallgatok. Én lennék elfogult vagy tényleg valami hibádzik itt? A sok tanulás meg a fáradtság stb. a kedvemre is hat, és már nem vagyok számára az ölelgetni való kislány, nem mindig megyek oda hozzá megbeszélni a gondjaimat, mert nem akarom, hogy tudjon róluk, neki is van elég + azért egy gyerek nem mindent oszt meg a szüleivel, szerintem ez nyilvánvaló. De most már kb úgy tekint rám, mint akit totál elvesztett, aki elfordult tőle, aki hálátlan stb. pedig ez nem így van! Mi a véleményetek az egészről?