Mit számít az, hogy valaki biológiailag szülő? Most miért érdekli apámat egy gyerek akit megcsinált évekkel ezelőtt?

szerintem a kérdező nem féltékeny... valamilyen szinten érthető az ilyen. egyetértek a 17:50 es válaszolóval.

a kérdező szerintem azért van kiborulva, mert azzal, ha beengednék a házba azt a gyereket, azzal az anyukájának az emlékét gyaláznák meg. sajnos nekem is meghalt az apukám és habár nem volt szó gyerekről, de emlékmeggyalázás volt, ami még a mai napig kihat az egész családra! nemcsak rám, hanem a testvéremre, nagyszüleimre.

Az apuka megcsalta az anyukát! mi lenne ha élne az anyuka? bezzeg ha egy ilyen kérdést, az anyuka szemszögéből tennének fel, akkor azonnal olyan válaszok jönnének, hogy "dobd ki a férjed!", "ilyen ember nem érdemel tiszteletet!"... str.

Ha annyira akar találkozni a gyerekével, van rá más megoldás is! Nem értem, hogy miért kell erőltetni.

Annyira szeretem az ilyen válaszokat, hogy az apukáé a ház... Ez csak papíron létezik. Mivel a gyerek ott nőtt fel, ezért az övé is részben. Ráadásul lelkileg is sérült biztos... :// Nem értem, hogy miért kell ennyire leszidni szegényt.

nyugodtan le lehet pontozni a válaszom.

Nyugodj meg apukádat nem fogod elveszíteni.

Úgy érzed másképp viselkedik veled azóta, hogy többet foglalkozik a féltestvéreddel és amióta barátnője van? Másképp szereti egy apa a gyerekét és a társát, hidd el.

Nekem is van egy féltestvérem, találkoztam vele 3-szor, kibírtam. Amikor először találkoztunk, 22 éves voltam. Kölcsönösen nem érdekeljük egymást. Édesapám első házasságából született, 15 évvel öregebb nálam, elég hamar lett új apukája. Egy ideig tartották a szüleink a kapcsolatot, az anyukáink is jóban voltak, de aztán elmaradtak a látogatások, s én csak utána születtem. Van egy édestestvérem is, egy bátyám, ő jobban emlékszik rá, játszottak együtt anno, de őt se érdekli.

Apával néha találkoznak, beszélgetnek, amikor megszületett a lánya, akkor is szólt neki, hogy nagypapa lett. Én és tesóm is elmentünk meglátogatni a kisbabát, aki ma már nagylány, bejelölt FB-on az anyjával együtt, ott virít, hogy ő az unokahúgom. Ha neki ez fontos, hogy ki legyen írva, én nem rontom el egy tizenéves örömét. Nekem nem fáj, hogy jóban vannak apámmal, sőt, büszke vagyok apukámra, hogy nem sz@rja le a fiát csak azért, mert az első feleségével nem jöttek össze a dolgok. Viszont én semmiről se tudok féltesómmal beszélgetni, nagyon különbözünk, meg egyikünk se törte magát, hogy puszi pajtások legyünk. De ettől még nem sajnálom tőle se az életét, se az édesapját. Javaslom neked is ezt a stratégiát. Egyszer kibírható, hogy találkozz vele, talán kiderül, hogy tök jó fej. Nem kell a testvéredként szeretni, ezt senki se várja el tőled, hisz nem is ismered, de azért emberszámba lehetne venni.