Mit számít az, hogy valaki biológiailag szülő? Most miért érdekli apámat egy gyerek akit megcsinált évekkel ezelőtt?

Én megértelek. Megértem, hogy nagyon nehéz lehet ezt feldolgoznod. 16 éves srác vagy, aki csomó változáson megy keresztül (kezd felnőni, egyre több lesz a felelőssége, el kell döntenie, hogy mit akar majd csinálni a jövőben, hogy ki is ő valójában, plusz ott van még a sok hormonzavar...). És mindezek tetejében hiányzik az Édesanyád is, és ha ez sem lenne elég, akkor az apukád figyelme is megoszlik. Biztos úgy gondolod, hogy Neked volt egy egészséges családod, de ez felbomlott, és most félsz, hogy apukádat is elveszíted.

DE! Meg kell változtatnod a gondolkodásmódodat. Nem szabad gyűlölnöd szegény féltestvéredet, hisz ő ugyanolyan áldozata ennek a történetnek, mint Te. Ha nem nagyobb! Hiszen őt tényleg nem akarták, és tényleg csak "becsúszott". Ha Te az ő helyében lennél, ha neked azt mondanák, hogy "Hát bocs fiam, de tudod egyszer jól éreztük magunkat anyukáddal, aztán besikerültél, nem voltunk rád felkészülve, nem akartunk téged. Azon is gondolkodtunk, hogy elvetetünk, hogy megölünk még mielőtt megszületsz, de mégse így lett." Biztosan szívbemarkoló fájdalom lenne. Na jó, lehet, hogy a félöcsit nem akarták elvetetni, nem tudhatjuk, de az biztos, hogy nem akarták. És lehet, hogy nem tudja, de ez senkinek sem esne jól.

És nem, ő nem csak egy "spermafoganat", ő egy ember. Egy élet. Olyan mint Te, vagy én, vagy bárki más. Neki is joga van az apukájához. Ő is igényli a közelségét. Ő nem tehet erről az ügyről, úgyhogy próbáld meg elfogadni. Mi most itt könnyen papulunk, de ha nem fogadod el, az önzőség. Édesapád hibázott, de csak ezzel tudja helyrehozni, ha gondoskodik róla is, hisz ő is a fia. És ez nagyon helyes, hogy így igyekszik. Vállalja a következményeket, azt, hogy téged, vagy a testvére(i)det megbántja, összezavarja. Gondolom, hogy ez neki sem kellemes.

Ha nagyon nem megy az elfogadás, beszélj apukáddal. De komolyan. Ha lázadozol és hülyeségeket csinálsz, csak magadra haragítod, akkor nemhiába nem kezel felnőttként. Mutasd meg, hogy te nem egy kis bugyuta gyerkőc vagy, hanem már van annyi eszed, hogy éretten kezeld a dolgokat. Ezt úgy teheted meg, hogy elhívod őt beszélgetni. Megmondod őszintén ami nem tetszik, ami fáj, és kéred, hogy találjatok megoldást. Biztosan meglepődik, és örülni fog, hogy az ő fia felnőtt, és együtt kitaláltok valami jót. Kitartás, ne csüggedj! :)

" Mert NINCS KÖZÖM hozzá. "

Ahogy mondod. Ne foglalkozz vele. Ez csak apádra és a fiára tartozik. Ha most úgy döntöttek, hogy felveszik a kapcsolatot, akkor felveszik, ha apád meg akarja ismerni, megteszi. Az ő gyereke, neked semmi beleszólásod nincs ebbe.

Az a fiú biztos örül, hogy végre van apja, kár ezen hisztizned, a kedvedért nem fogja az apád otthagyni. Nőj fel és kicsit gondolj bele mások helyzetébe is.

"Hiszen őt tényleg nem akarták, és tényleg csak "becsúszott"."

Egy "gyereknek" (de egy felnőttnek sem) sosem hazudunk:DD Főleg ha a férfi kérte az adott nőt, hogy legyen közös gyerek:DD Ezt a blamát:xD

21

Nekem a lányom lassan 15, de már 10 éves korában sem kellett vele ilyen értelmi szinten kommunikálni:D Nem hogy egy "állítlag" 16 évessel. Akivel felnőtt mdn kommunikál már ezer meg egy éve az ember:)

Már mindent leírtak az előttem válaszolók.

Egy tanácsom van nem annyira sokára, csak két év múlva olvasd el azt amit ide lehisztiztél. Megnézném a reakcióidat, és kíváncsi volnék a véleményedre is..

Biztos vagy egyáltalán te abban, hogy te tervezett gyerek voltál? Vagy csak abból indulsz ki, hogy soha nem mondtak mást és házasságban fogantál?

Végülis téged is csak megcsinált, nem?

Nem tudhatod mennyire zavarta eddig is ez a helyzet édesapádat.

Nekem is van egy féltestvérem, de ő nem is tud rólam, apukám csinált nem szép dolgokat édesanyámmal, a két öcsém közt 1 nap korkülönbség van... A fiú nem tudja, hogy nem mindkét szülője a szülője biológiailag.

Apukámat bántja, de nem dúlhat fel 2 családot emiatt.

Anyukámat választotta végül. ráadásul hogy szépítsem a szappanoperába illő történetet, anyukám nem biztos benne, hogy apu az apa, met van egy tény amiről ő nem tud, de apu nem akarja jobban megbántani.

Minannyian felnőttek vagyunk már, öcsémék is már 23 évesek...

Én mit nem adnék érte, ha megismerhetném igazából a srácot, nekem nem adatik meg. Miért nem érzed ezt pozitívumnak, van még egy testvéred?

Ugyan már, milyen következményeket viselsz te?

Te fizeted tán a gyerektartást, míg élsz?

Ne légy már ilyen kiskakas a szemétdombodon, ugyanolyan taknyos vagy, mint ő, ugyanaz az apátok is, aztán ennyi.

Te tényleg 16 éves vagy? :O :O:O:O:O

A viselkedésed nem erre utal. :S Azért vicces, hogy a mai tinik inni, cigizni,du*ni tudnak, de értelmesen viselkedni nem!

Egyszerűen féltékeny vagy, hogy apukád figyelme,szeretete több fele megy.

Az a gyerek meg nem tehet arról,hogy megszületett annó. Hibáztasd apádat ilyen alapon, hogy minek d*gott gumi nélkül.

Ööö... hadd kérdezzem meg már azoktól, akik ilyen frankón (és egymást túllicitálva) földbe döngölték a srácot, hogy egy picit sem értitek meg, miért nem repes ettől az egésztől? Egy ilyen helyzetet még egy felnőttnek is nehéz higgadtan kezelni, nemhogy egy, az anyja korai halála miatt valószínűleg amúgy is sérült tinédzsernek. Szóval nagyon szelektívnek érzem az empátiátokat.

Egyébként persze, igazatok van, a tesó semmiről sem tehet, nyilván az lenne a jó, ha el tudnák fogadni egymást. Az apa részéről is dicséretes, hogy 14 év után valamit kezdeni akar ezzel a helyzettel, de előbb jobban elő kéne készítenie a terepet otthon, mert jelen állás szerint az a hétvégi látogatás kábé botrányba fog fulladni, és megint az a szerencsétlen féltesó fogja a legnagyobbat szívni.